Czeglédi Rita: A Változás

[ 0 ] 2019-11-07

Változás. Felelősség. Társadalmi felelősség. Fenntartható jövő jelenkori riasztó veszélyjelzései, a babakocsit toló édesanya szemével. Aggályok és klímaváltozás. Czeglédi Rita írása. Kinézek az ablakon, iszonyú a hőség. Perzsel az aszfalt, néhány helyen megolvadt. A nap magasan jár, de elmúlt dél, így a házak tövében már húzódik némi árnyék. A gyerekekkel jó lenne csinálni valami programot. A nagy játszótér kilőve, pedig azt szeretik a legjobban, de ott egy fikarcnyi árnyék sincs. Strandra az idén még nem megyek velük egyedül, majd ha nagyobbak lesznek. Marad a játszóház. Hazafelé, megállunk a játszótéren, akkor már elviselhetőbb.
Megint nem vitték el a szemetet az utcából. Ebben a hónapban már ez a második alkalom. Itt fognak bűzölögni a teli kukák egész héten. A szomszéd kukájából olyan szag áradt legutóbb, hogy a fiam szobájában nem tudtam kinyitni az ablakot. Akkora kukacok lepték el a tetejét, mint a kisujjam. Gondolom a romlott húsra jöttek. Azt mondják, a helyi szeméttelep már nem képes ellátni a feladatát, kevés a munkaerő, a szemét viszont egyre több. Ekkor lelkiismeret furdalás fog el, én sem szívesen mennék szemetet lapátolni, holott bőven termelek hulladékot. Újrahasznosítok, szelektálok, de még így is.
A ház falai, ontják magukból a meleget. Vetek egy pillantást a termométerre: szobahőmérséklet 29 fok, kinti hőmérséklet 39 fok. Benézek a nappaliba. A nagyfiam mesét olvas a kicsinek, aki még kb. fél percig tűri, mielőtt elmászik, de a nagyobbat ez nem zavarja, visszahúzza a lábánál fogva. Kezdenek idebent túlpörögni. Két perc múlva már a kanapén fognak ugrálni. Feltűnik a zavaró tv-zaj, egyből kinyomom, ettől picit megnyugszanak. Ki kell vinni őket a levegőre. Összekészítem a cuccunkat. Cumisuveg, váltásruha, nasi, innivaló, abból jó sok.
Rutinosan bepréselek mindent a babakocsi aljába. Még jó, hogy sikerült erre a különleges példányra szert tennem. Feneketlen az alja, mindent elnyel. Ha egy elefántot akarnék beleszuszakolni, esküszöm, még azt is sikerülne, maximum az ormánya lógna ki, mint a pulóvernek az ujja.
Öcsisajt beültetve, roller kitolva, mehetünk. Utcavégére roller hónom alatt, a nagyobbik láblógálva a kocsi elején trónol. Szegénynek nagyon süti a nap a buksiját. Múltkor, leégett a füle mire odaértünk. Az volt az egyetlen testrésze ahová nem kentem naptejet. Ránézek az órámra, fél kettő. Elméletileg 10 és délután 15 óra között nem szabad a napon tartózkodni, de akkor már kár nekiindulni, messze van minden. Amikor én voltam gyerek, azt mondták 11-2-ig… picit félve pillantok, a vidáman imbolygó két kis kobakra előttem… elterelem a gondolataimat…
A négysávos felé visz az utunk. A legforgalmasabb zebra az egész városban. Próbálok kellő távolságra állni a padkától, de még így is túl közel vagyunk. A kanyarból kiforduló buszból ömlik kifelé a fekete füst. A babakocsi természetesen pont a kipufogóval egy magasságban. Mire feleszmélek, öcsisajt benyeli az egészet. Ennyit a friss levegőről.
Most a patakpart következik. Kettészeli az egész várost. A férjem azt mondta a hétvégen kihozza a fiúkat pecázni. Már megint olyan a víz, mint a trágyalé. A játszóházba érve az egyik anyuka mondja, hogy ismét döglenek benne a halak. Peca lefújva.
Változás van a levegőben, de ez most más, mint azelőtt. Sok mindent megéltem már. Költöztem külföldre, onnan haza. Lányból feleséggé váltam, feleségből anyává. Hoztam már jó döntést és hoztam rosszat, de az mind, mind rólam szólt. Ha jól döntöttem én arattam babért, ha pedig rosszul, akkor is én ittam a levét. Ez most nem rólam szól, hanem a gyerekeimről és minden gyermekről. A tehetetlenség, hogy egyedül kevés vagyok hozzá, szörnyen megrémiszt. Az, hogy nem dönthetek egyedül hanem tobb millió embertársammal együtt kell döntenem, szintén. Egymástól függünk, a gyerekeink pedig ettől az együttműködéstől. Ennek a változásnak a felismerése, más, mint az összes többi eddigi életemben. Globális méretű és mégis személyes… Ez a változás büdös, döglött hal szagú… ennek neve van, mint Voldemortnak… Csak akkor vehetjük fel ellene a harcot, ha nevén nevezzük és tudomást veszünk róla…
Úgy hívják: A klímaváltozás.
2019. szeptember 19. Eger