Somodi Réka: Terézanyuságom története

Tanítónőként tudta a 08:10 perckor való érkezés kimeríti a tanóráról való távolmaradás fogalmát. Nem volt mit tenni ezzel mostantól számolni kell. Mint hogy az is tagadhatatlan, hogy gyönyörűnek születtem! Önállóságra tanítottak és ezért hálás vagyok! Csak profitáltam ebből. Élveztem, hogy anyám és apám lánya vagyok. Sőt, hogy anyai nagyanyám unokája. Fotók tanúsága szerint ez évről évre erősödik, mind jobban hasonlítok elődeimre. Három év egykeség után, igénybejelentésem nyomán megérkezett Húgom.

Lány!!! Fantasztikus, gondoltam akkor. Aztán később ellenkezőleg vélekedtem, majd újra úgy, s megint ellenkezőleg. Különböző életszakaszokban különböző státuszokat éltem meg gyermekként testvérként. Fejlődtem, alkalmazkodtam, dacoltam. Tanultam a leckét és az életet azoktól, akik körülvettek. Sokan voltak. Anyukám és apukám is aktív társadalmi életének köszönhetően. De kevesen ismertek. Olyannyira, hogy saját keresztnevemet ritkán hallottam a rólam szóló történetekben. Vagy M. lányaként vagy konkrétan M. ként, esetleg Kis M.ként említettek. Ha R voltam az szinte véletlenként hatott. Vicces volt. Mára nem az. 22 évesen férjhez mentem. Sietve.

Kné lettem, maximum KSR. Mások úgy gondolták, hogy az a jó, ha csak asszonynéven szólítanak meg.

23 voltam, amikor első gyermekemet vártam. Sajnálatos módon gyermeket 28 évesen tarthattam először a kezemben. Csodálatos volt azt hallani anyukámtól; már tudom mire születtél. Az anyaságra!

… És eddig? Eddigi létjogosultságom? …

Ettől kezdve nem M. és még kevésbé R voltam. D és D anyukája lettem. Kerestem önmagam. Minden visszajelzést segítségként éltem meg. Válaszként arra, hogy ki vagyok én? Vagyok-e ÉN?

Azt mondják erős, szuverén, barátságos, mosolygó, kedves – ez mind én vagyok. Szeretnék néha nem tudni dolgokat. Szeretnék elfáradni, csak lenni. Néha összegzek és ennek eredménye nulla lesz. Érdekes műveletsor. Van egy nő – ezzel tökéletesen tisztában vagyok – szülőkkel, akikkel ha találkozáskor a puszi elmarad, észre sem veszik. Testvérrel, akinél többre volt hivatott sokkal, de az eszközök híján nem vitte többre. Különélő házastárssal – no comment. Gyermekkel, aki vajon elégedett-e, mert nem egyedül vállalták és talán a világ csodája, nem cserélhető és nem cserélendő semmire, de nem pótolja a társat. A mindennapi felnőtt beszélgetésekben nem lehet partner.

Barátokkal, akik közül a hímek szex-orientáltak – a fene nagy kisugárzásom okán – a nők pedig mindazt meg kívánják élni, ami velem történik. Ha válok, válnak, ha méhen kívüli terhességem van, számíthatok rá, hogy hamarosan megtörténik velük is. Ha plasztikai konzultációról mesélek, kiderül ők már szintén jártak sebésznél. Szóval az eredmény a sok plusz, azaz pozitív után mindig jelentkezik egy aprócska mínusz, amivel a nulla eredmény előre jósolható.

Az önvédelmi mechanizmusom még mindig működik. Az egyenlet másik oldalát is felállítom, ezzel teremtve egyensúlyt. Vannak 40 felé közelítő – esetenként meghaladó – nők gyermek nélkül, csak vágyva rá. Van, aki kallódik a világban, társtalan, család nélkül, árván. Van, akinek nincs otthona, választása, terve. Képességek, készségek nélkül, vagy azok ismerete nélkül másoktól várnak megoldást. Én összegzek és bízom magamban! Bíznak bennem és ez felelősség! Bennem bíznak, talán ettől vagyok R. Mert ha valaki, akkor R tudja, mondják. Tudom, mit nem akarok, és hogyan nem csinálom!

Ami közel áll hozzám, színében, stílusában engem tükröz elneveztem R…..snak. Sok olyan dolog van, ami hasonló hozzám. Hasonló.

Rájöttem, hogy nem tudok úszni, ezért sodródom, kapálódzom. Valóban úszni – a szó szoros értelmében – nem tudok, de tudom hol a kikötő és hajóra szállok.