I. helyezett: Trestyánszky Melinda
Az imolai futam pontosan anyák napjára esett. Férjem ötéves fiunkkal elment, hogy köszöntsék az édesanyját. A Mama viszonzásképpen ebéddel kínálta őket, így elhúzódott a látogatás.
Elkezdődött a futam, a férjem csüngött a készüléken. Senna rajongó volt, még ekkor, 34 évesen is gyűjtötte a dedikált fényképeit, a versenyautó modelleket és minden egyebet, ami hozzá kapcsolódott.
Infantilisnak találtam ezt a gyerekes rajongást, de akkor még igyekeztem ezt is elfogadni, így nálam is be volt kapcsolva a TV. Főzés közben oda-odapillantottam, annak ellenére, hogy nem szeretem a versenysportot, a technikaikat pedig kifejezetten gyűlölöm.
Irtózom attól, hogy bemennek a fiatal férfiak az arénába, a nép hősként ünnepli őket, pedig az egész csak a pénzről szól, az emberi tényezőről csak azt lehet tudni biztosan, hogy betervezett fogyóeszköz: Előbb-utóbb meghal, vagy megnyomorodik.
Pont akkor néztem a képernyőre, amikor Senna belecsapódott a palánkba. A jeges rémület vágott át rajtam. Borzasztó volt látni egy ember halálát. A következő pánikba ejtő gondolat az volt, hogy a férjem ezt, most, az anyjánál látja. Úristen, hogy fogja elviselni? Mobilja még nem volt, innentől görcsbe rándult gyomorral vártam az ablaknál, hogy megérkezzenek. Végtelennek tűnő órák után felbukkant az utca végén. Egyik kezével a kicsi kezét fogta, másikkal a szemét törölgette. Sírt. Az utcán.
Jézusom, gondoltam, hogy rakom én össze ezt a tönkrement embert? Potyogtak a könnyei, csöndben volt, csak nézett maga elé, fekete gyásza beburkolta. Aznap együtt töltöttük az éjszakát, mellébújtam, hogy bennem elmerülve, kicsit megnyugodjon.
Abban a hónapban többször nem is voltunk együtt, így amikor pozitív lett a terhességi tesztem, egyértelmű volt, hogy akkor fogantam meg. Nem vagyok vallásos, de amikor már a gyerek a hasamban volt, mindenáron szerettem volna megszülni. Akkor is, ha elmondhatatlan szegénységben éltünk a gyerekekkel. Kértem, hogy megtarthassam a terhességem. A férjemnek igazán egy gyerek se kellett volna, az első is véletlenül “akadt be”. Mondta is, hogy neki nem kell több gyerek. Kis idő múlva, mikor kimatekozta, hogy a Senna halála napján indult el a kis élet, akkor meghatódott és azt mondta: erre való tekintettel beleegyezik, de van egy feltétele: Ha fiú lesz, Sennáról nevezzem el…
Aztán megígértem. Bármit megígértem volna, csak megszülethessen. Onnantól kezdve azon drukkoltam, hogy kislány legyen. Amikor megszületett, és a doki azt mondta: Gratulálok, kisfia született, kiszakadt belőlem a sóhaj: nem baj.
Az ígéretemet betartottam, így van egy Airton nevű, Sennáról elnevezett kisfiam.
(A biztonság kedvéért azért másodikként Esterházy Péterről is elneveztem.)
Gratulálok a Szerzőnek!
férfi szemmel is megértem, hogy miért lett első 🙂
nagyon szép történet, nagyon jól elmesélve. Gratulálok!
Köszönöm.
Szegény asszony azzal vígasztal, amije van…
🙂
Ebben az irásban aztán van életöröm!
GRatulálok! Ez egy valódi történet Melinda/Phoenix?
Kedves Aranyanyád!
A történet valós, a fiam a
vezetéknevét az apjától,
az első keresztnevét, Airtont: Sennától,
a másodikat: Pétert pedig Esterházy miatt kapta.
15 éves, a blogon cilinderben mosolyog… 🙂
Kedves Melinda,
Éreztem a sorok között, hogy igaz a történeted.
Gratulálok!
Gratulálok Trestyánszky Melindának!
Ez az írás nálam is a no.1! 🙂
Azt hiszem ezt hívják: katartikus műnek!
Kedves Melinda,
milyen kiválóan ír! Olyan könnyedséggel és természetességgel fűzi a mondatokat, hogy el is felejtettem menet közben, hogy mit olvasok, és hol, gratulálok hozzá!
Szerintem az az áldásos hatása megvan a versenysportoknak, hogy így néha a férfiak is sírnak, még azok is, akik egyébként nem szoktak. Pedig azt kell.
Különleges kombináció a Senna-Esterházy névválasztás (szerintem az Esterházynak is tetszene).
Üdvözlettel: Kamilla
A “jó stiláris készség” apai örökség, a Papa volt fantasztikus mesélő. Olyan történetei voltak, amiről egészen felnőtt koromig azt gondoltam, hogy csupa kitaláció. Minden alkalommal kicsit másképp gömbölyítette, ma már tudom azért, hogy igazságosabb, hatásosabb, csattanósabb legyen. Élvezet volt hallgatni, de sajnos nem értékének megfelelő polcra tettem emlékeimben. Utólag aztán kiderült, hogy a csodás mesék szíve-gyökere csillogó igazság volt, de enélkül is ékszer volt valamennyi. Most, hogy már nem mesélhet többet, szégyellem is a vakságomat.
Kedves Melinda!
Meghallgatta a rádiófelvételt, érdekes életed lehetett, ez a se vele-se nélküle, megmondom őszintén engem nem vonz; Jobb szeretem a biztos rosszat, mint a bizonytalan jót. De hál’ istennek nem vagyunk egyformák és gondolom Nektek így volt jó.
Nekem sem ilyen volt a kislánykori álmom, meg a későbbi sem…
Úgy gondolom, hogy az égigérő szerelemhez képest azért még nagyon sokféle párkapcsolatnak van létjogosultsága.
A gyerekeken kívül a barátság, az egymás segítése, de a kishitűség, a gyávaság, a kényelem, a magánytól való félelem és még millió szál tarthat össze egy valójában már régen széthullott kapcsolatot. És közben telik az idő…
Egészen egyszerű, hétköznapi történet ez, összességében pedig nagyon is szomorú…
Jó történet, ilyenkor dühít, hogy nő ennyire nem hagyja el magát és nem infantilis. Az én uram is maga alá ment, amikor másfél évnyi internetes Klánháború után meghalt az egyik csapattársuk, akit soha nem is látott. De ez a te történeted engem dühít. Vagyis a benne szereplő férj.
“macskusz”, ne legyél ennyire dühös (3 sorban kétszer is)!
A történet az életemnek egy valós, de a folyamatokból kiragadott epizódja. Nem mutatja az előzményeket és nem utal a következményekre sem.
A gyerek apja már nem a férjem…
Szia Melinda!
Eddig még “direktbe” nem gratuláltam de összeségében – korábban- minden dobogósnak!
Ezek szt. Te is bekukkantasz a blog-ra?
Tarts velünk a “Terézanyusok klubjába” (ezt most találtam ki)
Nusi a “bevállalós” az ő mail-címét megtalálod! S valóban rajta keresztül eljutsz hozzám.
Örömmel és szívesen továbítom a pályázatomat – ha kéred…
Üdvözöllek: Éva(NetNagyi)
Szia Netnagyi,
sok újdonságot nem mondok azzal, hogy már klubtag vagyok, köszi.
Olvasom az írásokat, ha nem veszitek tolakodásnak, szívesen megírom a gondolataimat.
(A férfitipródáshoz már muszáj volt hozzászólnom. 🙂
Rövid, tömör, csodálatos.