Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok
Feltehetően a világ legértelmetlenebb kérdéseinek jó része arra a szituációra épül, amelyben mi épp egy égő (vagy egyéb katasztrófával sújtott) épületben tartózkodunk, és lehetőségünk adódik egy dolgot kimenteni: a nagymamánkat, vagy egy felbecsülhetetlen értékű műtárgyat. Bár valószínűleg azért találták ki a tűzoltókat, hogy nekünk ne kelljen efféle kérdéseken töprengenünk lángoló épületekben, a dilemma mindazonáltal felveti a nagyobb jó problémáját: tegyem-e azt, amit emberileg minden hasonló helyzetben tennék, vagy mérlegeljem a kérdést a társadalom érdekét is szem előtt tartva?
Diane Chamberlain regényében ugyan senkit nem kell égő házakból kimenekíteni, a központi kérdés ugyanakkor mégis a nagyobb jó, társadalmi szempontból: a hatvanas évek végén játszódó történet főszereplői Ivy Hart, a tizenöt éves lány, akinek egyedül kell gondoskodnia cukorbeteg nagyanyjáról, mentálisan instabil nővéréről és annak kisfiáról; valamint a fiatal Jane Forrester, aki férje minden ellenvetésével szembemenve szociális munkásként kezd dolgozni. Jane egyik első ügyfele a rendkívül nehéz körülmények között élő Hart família lesz, akikkel együtt számos gond és titok is Jane nyakába szakad, amelyek komoly erkölcsi dilemmát okoznak számára.
A dilemma pedig az eugenikai mozgalommal van kapcsolatban, ami bizonyára megdöbbentőnek tűnik egy, az 1960-as játszódó regény esetén, a történet azonban sajnálatos módon nagyon is valós alapokkal rendelkezik. De mi is az az eugenika? A terminus egy olyan társadalomfilozófiai irányzatot jelöl, amely az emberiség öröklődő tulajdonságainak javítása érdekében külső beavatkozásokat sürget. Bár maga az elképzelés a 19. század végéről származik, az idők folyamán többször is fölhasználták különféle, rasszista irányultságú megkülönböztetések igazolására – megdöbbentő módon néhol még a 20. század vége felé is.
A regény központjában épp ilyen eugenikai kérdések állnak: Észak-Karolina államban ugyanis egészen az 1970-es évek végéig lehetővé tette a törvény, hogy bizonyos – meglehetősen fluid körvonalakkal ellátott esetekben – sterilizáltassanak embereket, hogy megakadályozzák egészségügyi problémáik vagy nehéz életkörülményeik továbbörökítését. A regénybeli Ivyra pedig épp ez a sors várna: miután Jane átveszi a Hart család gondozását, kiderül, hogy a lány meglehetősen labilis nővérén annak tudtán kívül már végre is hajtották az operációt, a család előző szociális munkása pedig Ivy sterilizálását is tervbe vette. Jane tehát hatalmas morális dilemma elé kerül: fejezze be, amit az elődje elkezdett, ezzel megfosztva Ivyt a családalapítás későbbi lehetőségétől, vagy pedig próbálja megakadályozni a tervet, amivel viszont potenciálisan tovább nehezítené a már így is rendkívül súlyos helyzetben élő család körülményeit, és a szegénység újratermelődését?
Jane-nek a gondjaira bízott családok problémái mellett saját dilemmákkal is meg kell küzdenie: ki dönthet arról, hogy egy nő élhet-e fogamzásgátló módszerekkel? Ki dönthet arról, hogy egy férjezett nő eljárhat-e dolgozni? Ugyan ezek a kérdések – csak úgy, mint az eugenika problémája – ma már megdöbbentően meghaladottnak tűnhetnek, az ezzel kapcsolatos konnotációk a női döntésekről azonban továbbra is aktuálisak – különösen akkor, ha belegondolunk, a regény voltaképpen az igen közeli múltról számol be, és azok a döntési lehetőségek, amelyeket ma magától értetődőnek tartunk, voltaképpen meglehetősen frissek és törékenyek.
Diane Chamberlain regénye igen szívszorító és sokszor szégyenteljes történésről számol be, ám épp emiatt rettentően fontos történet a nagyobbik jó létének elvitathatatlanságáról és megkérdőjelezhetetlenségéről – leginkább pedig, a szabadságról.
