Ömlenek a könnyeim, miközben hallgatom a tolmács szavait: „nagy göbök”, „még szeretne gyereket”, „menthetetlen” „a kezelés legfeljebb a fájdalom enyhítésére irányulhat”. A kínai orvos látszólag nem törődik a könnyeimmel, azt nem tudom, belül mit gondol, profi – talán nem is én vagyok az egyetlen, aki ilyen állapotban keresi fel. Képtelen vagyok gátat szabni a sírásnak, […]
Bátor voltam mikor ott álltam édesanyám temetésén, gyerekként. Nem tudtam, hogy ezt bátorságnak hívják, talán ma sem fogom fel. Pedig bátrak voltunk, az apukám, a kishúgom és én is, ott álltunk Anyu nélkül. Bátor voltam és dühös, valaki elvette azt, aki mindig bátran állt mellettem. Bátor voltam mikor ott álltam az apukám temetésén, a tinédzser […]
Arra gondoltam, egyszer majd megmutatom mindenkinek, mennyire bátor vagyok. Tudok döntéseket hozni, a sarkamra állni, és hinni magamban, úgy, ahogy azt az önsegítő könyvek is írják. Aztán mégis megmaradtam gyáva üregi nyúlnak, egészen addig, míg Valaki meg nem változtatta az életemet. És elindult a lavina, vízözön, minden, amit akartok. Sosem felejtem el Ádám a pillantását, […]
Azt mondják, szerencsések vagyunk, ez igaz. Azt mondják mindenkinek a saját baja a legnagyobb ez is az. – Anyuka, a fiatalembernek tályog van a torkában. Meg kell műteni. Elaltatjuk, ki vesszük a manduláját, a tályogot, azután altatásban tartjuk. Géppel lélegeztetjük majd, hogy meg ne fulladjon, mert az ödéma egyébként elzárná a légrést és nem tudna […]
Bátorság szükséges megírnom a történetem… 46 éves koromig nem emlékeztem a múltamra, a gyerekkoromra…most 50 leszek…már mindenre emlékszem. Három nagy gyermekem van… szépek, okosak… erőt adóak… felnőttek… az elmúlt három évben, velem együtt megváltoztak. A szüleim elmúltak 60 évesek, mikor elváltak. Fájt…nem a válás, hanem az, hogy ezt nem addig tették meg, amíg én kicsi […]
Én nem tartom magam igazán bátornak, mert sosem mentem például Dél-Afrikába riporternek, vagy Nepálba angolt tanítani, pedig esetemben mindkettő extra bátorságra vallana, hiszen egyetlen riportot sem csináltam még, angolul pedig csak tessék-lássék beszélek. Repülőről sem ugrottam le, sőt, mikor a múltkor a fiam és az apja sétarepültek, hát rendesen rámtört a rettegés. Amivel én rendelkezem, […]
Az ultrahangon fekszem, másodpercekig csend. – Hoppá – szólal meg végül az orvos – hányat is ültettünk be? Megint nem sikerült, gondolom azonnal. Hatalmas üresség, remegés, a sírás kerülget. Félek, nem bírom nem kimutatni. – Kettőt – válaszolok. – Mert én hármat látok – feleli. Megszédülök. – Ne… – csúszik ki a számon. – Az […]
Én most egy kislány történetét szeretném megosztani veletek, aki életének talán a legnehezebb döntését hozta meg 1993 októberében a fürdőkádban. 1993-at írunk, nyár van, meleg es az iskolának már vége, nyaralok a Tisza partján az osztálytársaimmal, ahol nagyon nem érzem jól magam, szomorú vagyok es haza akarok menni. A tábor a hét végéig, vasárnapig tartott, […]
Hátranéztem. Először csak a vállam fölött, aztán megálltam, visszafordultam. Átöleltem az egész életemet, minden évemet, mint a napon száradt, kötélről leszedett ruhát. Egyenként eresztettem el az éveket, simogatva, mint a textíliát, hogy berakhassak minden korszakot lelkem szekrényébe. Bátor tetteimen merengek. Volt nekem olyan valójában? Gondoltam-e bátorságra valamely életeseményem során, vagy csak az évek értékelték át […]
„A bátorság és én – noha elég korán összehozott minket a szükség – sosem voltunk barátok. Miután a félelem már gyermekként társamul szegődött, néha mégis elő kellett vennem a bátorság cipellőt. Igaz, legtöbb esetben csak felpróbáltam, – mint azokat a bizonyos „álom cipőket”, amiket aztán mégsem tudtam megvenni – majd visszatettem a polcra, s azon […]
