Nyolc díjat adtunk át a Terézanyu pályázaton

[ 0 ] 2013-06-06

Anya csak egy van. Anya-lánya kapcsolat sokféle.
Megkezdődött  a női szerepek rendszerváltása

terezanyu_palyazat_díjazottakIdén is közel 400 nő osztotta meg személyes történeteit az anya-lánya kapcsolat színéről és fonákjáról. A Richter Gedeon Nyrt.-vel közösen meghirdetett pályázatra beérkezett írásokból kiderült, hogy a feltétlen anyai szeretet és elfogadás nem magától értetődő, hiányáról beszélni nagy bátorságot kíván. Felnőtt a nők egy új generációja, amely különböző szerepeiben, társként, anyaként, dolgozó nőként olyan tudatossággal alakítja a sorsát, amelyre az elmúlt évtizedekben alig volt példa. A díjazott és kiemelt pályázatokban a szigorú és érzelmeiket elfojtó anyák, a boldogtalan mártírok, a szenvedélybetegek vagy a családon belüli erőszak elkövetői és áldozatai éppúgy megjelennek, mint az ugyancsak sokat megélt, de ma már harmonikus kapcsolatokban élők. A negyedik alkalommal meghirdetett Terézanyu pályázaton idén 8 kategóriában hirdettünk győztest, összesen csaknem félmillió forint értékű díjat adtunk át.

A díjkiosztón arról beszéltem, hogy az idei témánk az eddigi legnehezebbnek bizonyult. Kiderült, hogy az anya-lánya kapcsolattal nem is darázs, hanem inkább tűzfészekbe nyúltunk. Rengeteg olyan történet érkezett, amelyben a legszégyenteljesebbnek vélt családi titkokról, tabukról vallanak a nők tiszteletet ébresztő nyíltsággal. Történeteikből kiderül, micsoda traumákat vagyunk képesek túlélni,  feldolgozni és hogy a gyermekkorban szerzett sérülések felnőttként igenis begyógyíthatók, a családi szokások, minták megváltoztathatók. Szerzőink  kivételes tudatossággal fordítani tudtak sorsukon, és egyben a következő generáció sorsán is, mindent megtesznek azért, hogy lányaik, gyerekeik megkapják azt, amit sokan nélkülözni kényszerültek: a meghitt és elfogadó szülői kapcsolatot. Felnőtt a nőknek egy új generációja, amely különböző szerepeiben, társként, anyaként, dolgozó nőként olyan tudatossággal alakítja a sorsát, amelyre az elmúlt évtizedekben alig volt példa. Megkezdődött a női szerepek rendszerváltása.

Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus a beérkezett pályázatokat tanulmányozva hangsúlyozta: “A pályaműveket olvasva fel kell ismernünk, hogy a kor, amely elvárta a tiszta otthont, rendes házat a három műszak és a túlteljesített norma mellett, anélkül, hogy ehhez bármilyen technikai, jogi vagy lelki segítséget adott volna a nőknek, és amelynek sürgető és nyomasztó jelszavait jobbára férfiak fogalmazták, társadalompolitikájában a legnagyobb nyugalommal hagyta figyelmen kívül a nők valós és saját igényeit. A kétely új társadalmi jelenségként van jelen, mint ahogy a kérdezés kultúrájának fejlődése is üde színfolt a megmondó magyar társadalomban. A valódi felnőtté válás igénye és reménye hallatszik ki a szövegekből: panasz helyett önállóság, döntés, cselekvés,  felelősségvállalás saját tetteinkért. Márpedig a hagyományosan passzivitásra szocializált nőknek ehhez nem kis bátorság kell: „Nekivágok merész terveknek, s nem vág földhöz, ha nem az sül ki belőle, amit elképzeltem.” Ez szintén egy kultúraváltó mozzanat: a fejlett nyugati világban a próbálkozást is elismerik, míg nálunk még mindig szájat biggyesztünk, ha valaki csak második.”

Biztos tudjátok már, de azért elmondom, hogy a zsűriben Akovács Éva, a Nők Lapja Psziché főszerkesztője; Almási Kitti klinikai szakpszichológus; Bartos Enikő, a Meselovagok-könyvek szerzője és egyben a 2011-es Richter Aranyanyu Díj pedagógus kategóriájának díjazottja; Dobó Kata színésznő; Jordán Adél színésznő és édesanyja, Lázár Kati Kossuth-díjas színésznő (akik a mostani felhívás arcai is voltak) és Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője foglaltak helyet.

Beke Zsuzsa a díjátadón utalt azokra a szerzőkre,  akik magukat a nem tervezett és nem várt gyerekek közé sorolva,  megrázóan emlékeztek vissza gyerekkorukra, melyben magukat tehernek és büntetésnek érezték. A kommunikációs vezető szerint a Richter mint világcég felelőssége többek között éppen abban áll, hogy őszinte, nyílt kommunikációra bátorítva  a nőket,  segítse tudatos és felelős döntéseiket. „Célunk, hogy a család nő tagjai, sokszor nehéz örökségeiket letéve, a  bizalomra és intimitásra épülő párbeszéddel kezdjék el építeni a generációk –  nagymamák, anyák és lányaik – közti hidat,  különösen  ha családtervezésről, gyermekvállalásról vagy éppen súlyos betegségekről van szó” – fogalmazott.

A beérkezett pályázatok az anya-lánya kapcsolatokra jellemző minden nagy tabutémát felvonultatják. Érkeztek levél-és napló részletek, még köztünk élő és már elhunyt anyákhoz intézett vallomások, megbocsátó, megbékélő szavakkal. A leggyakoribb tabutémák alapján Idén 8 kategóriában osztottunk ki díjakat. A díjazott írások szinte mindegyikében közös elem, hogy bármilyen nehéz helyzeten mentek is keresztül szerzőik, valamennyien hisznek abban, hogy saját kezükben van a sorsuk és felnőttként vannak választási lehetőségeik.

“Ezt a történetet meg kell írni. Minden történetet meg kell írni.” – idézet a fődíjas Kucsinka Gabriella történetének prológusából. Írása a saját érzéseit végletekig elfojtó, az üvegeket a vasalnivalók közé dugó, zugivó édesanya és az alkoholista szülőt előbb megmenteni akaró, majd később már felelősen támogató lány kapcsolatáról szól. A második helyezést elért, három lánnyal megözvegyülő Bibók Bea vallomása fájdalmasan szépen gyűjti az erőt régen látott édesanyjával való újbóli kapcsolatfelvételhez. A harmadik díjjal honorált Sudár Györgyi szinte filmszerűen pergő képkockáin keresztül egy szenvedélyes és  rajongásig szeretett, de mégiscsak magának való anyának fejezi ki háláját, miközben maga egy egészen másfajta nevelési út mellett dönt: “Köszönöm, és engedd meg, hogy a lányommal én egész másképp csináljam.”

A Richter Gedeon Nyrt. különdíjasaként kiemelt Somogyi Angéla édesanyjához szóló története is erőt és tudatosságot sugall, írása így fejeződik be: “Az erő itt van bennem, hogy megvalósítsam, amit szeretnék. Megtalálom bármi áron az álmomat. Megtalálom érted is. A te anyádért. Az ő anyjáért. A húgodért. Az egész családunkért. A nőkért.”

Az idén először díjazott Csendtörő kategóriában a családon belüli erőszak leginkább szégyellt és elhallgatott formája, a szexuális zaklatás jelenik meg Kvasz Éva nyertes írásában. Szintén először adnak  át Senior különdíjat is, olyan nők egyedülállóan gazdag élettörténetének megismertetésére, mint az idei legidősebb pályázó, a 80 éves Gyéressy Antalné. A legidősebbek mellett a legfiatalabbak is megmutatták, nekik is megvan a saját történetük: a Richter IntimZóna.hu-különdíjat Polgár Réka vehette át, aki egy 17éves kamasz érett hangján írt édesanyjával való kapcsolatáról: „Örülök, hogy ő az anyukám. Néha azért, amilyen, néha pedig pont annak ellenére.”  A Törzspályázó kategória győztese Bajáki Zsanett lett, aki magát a nem tervezett és nem várt gyerekek közé sorolja, édesanyját pedig – az idei pályázatokban sorozatban visszaköszönő jelzővel élve – a gyermekét csak “a maga módján” szeretni képes szülők közé.

A díjazott írásokat elolvashatod a honlapon >>>