Kastélyról álmodik az álruhás királylány

Késő délután értem utol Dropp Krisztinát telefonon. Pezsdítően energikus hangja meglepett, a nap végén inkább egy kellemes fáradtságra számítottam. Később kiderült, a fáradtság és a derű Krisztinánál nem zárják ki egymást.

A Szív a porban című írásod hitelesen visszaadja, mit is jelent láthatatlan munkát végezni. Szeretem, ahogy megmutattad a lényegét, és külön köszönöm, hogy minden nő nevében szóltál. Rólad keveset tudtunk meg a pályázatodból, mesélnél kicsit az életedről?

Számomra nem éppen a karrierem csúcsa mások láthatatlan munkáját végezni, mégis ezt teszem nap mint nap. Korábban kórházban, és idősek otthonában is dolgoztam. Imádtam a munkámat, szeretek idősekkel foglalkozni, ha lehetne ma is ezt csinálnám. Most azonban marad a takarítás, a háztartásvezetés. Ebben is megtalálom az örömömet, mert szeretnek engem, elégedettek a munkámmal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az ügyfeleim szívesen továbbajánlanak ismerőseiknek, barátaiknak. Úgy érzem, hogy komoly bizalmi kapcsolat alakult ki köztünk azokkal a családokkal, akiknél rendszeresen dolgozom, ők már az életem részei.

Felemelő hallani, ahogy beszélsz erről a koránt sem hálás munkáról. Miért alakult úgy, hogy az idősgondozást, amit igazán szerettél, már nem tudod vállalni?

Hallássérült vagyok, az állapotomban sajnos javulás nem várható, inkább folyamatosan romlik. Felelősséggel nem foglalkozhatok már emberekkel, illetve nagyon nehéz lenne a kommunikáció közöttünk, hiszen egyre kevésbé értem őket. Egy ideig vállaltam otthoni idősgondozást, annak reményében, hogy egyetlen emberre könnyebben tudok koncentrálni, de be kellett látnom, hogy ez sem működik. Nagyon megterhelő volt mindkettőnk számára. Nem várhatom el például egy idős, beteg hölgytől, hogy kiabáljon, vagy akár csak jobban artikuláljon. Viszont az ápolás nem olyan dolog amit folyamatos kommunikáció nélkül, csendben  lehet végezni.

Ezt megdöbbenve hallom, nagyszerűen kommunikálsz telefonon. Aki nem tudja rólad, hogy hallássérült vagy, észre sem veszi?

Telefonon valóban nagyon könnyen megértek másokat, hiszen maximális hangerőn, közvetlenül a fülembe érkezik a hangod. Ugyanez a beszélgetés személyesen már nem menne ilyen zökkenőmentesen. Kevert hallássérülésem van. Édesapámtól is örököltem, és egy korábbi hallóideg-gyulladás is hozzájárult a jelenlegi állapotomhoz. Őszintén megmondom, engem sokkal kevésbé zavar, mint a környezetemet. A komolyabb ügyintézések közben inkább azt kérem, hogy írják le nekem a legfontosabb információkat, de hétköznapi dolgokban  azért szóban is boldogulok. Én így teljesen jól érzem magam és aki szeret, az pont  így szeret. Hallókészülékkel kicsit könnyebb lenne az élő kommunikáció, de jelenlegi helyzetemben nem engedhetem meg magamnak, hogy egy ilyen költséges projektbe belevágjak.

Nem hallok elégedetlenséget a hangodban…

Amivel jelenleg foglalkozom olyan munka, amihez nem kell jól hallani, nagyszerűen érzem magam saját csendemben. Évek óta nem nézek tévét, de hetente akár több könyvet is elolvasok, sokat írok, és leginkább  az internet segítségével írásban tartom a kapcsolatot a világgal.

A fotón stílusosan egy Terézanyu könyvvel szerepelsz. Mit szoktál még olvasni?

A szerelmes regényeket és az indiános könyveket kivéve mindent elolvasok. Imádom Zola és Balzac időtálló karaktereit, amelyeket ma is megtalálok magam körül. Szinte látom az utcán, a baráti társaságban ezeknek a történeteknek a szereplőit, és az ott megjelenített társadalmi viszonyok is kísértetiesen hasonlítanak a mai állapotra. Ha a legnagyobb kedvencemet kellene megnevezni, talán Émile Zola: Tisztes úriház című regénye lenne az, nem is tudom hányszor olvastam és  valószínűleg  még  fogom is.

A Terézanyu pályázatra írtál először, vagy régi szenvedélyed az írás?

Régebben verseket is írtam, mostanában főleg novellákat, és két könyvem is készülőben van. Az egyik könyv rólam szól, mint nőről, pontosabban az emberi kapcsolataimról. A másikban egy férfiről írok, az ő karaktere szövi át a történetet. Jelenleg ez az ember az egyik legfontosabb személy számomra.  Nem is annyira őt tartom különlegesnek, bár ő sem mindennapi, hanem inkább a rám gyakorolt hatása különleges. Azt hiszem, elmondhatom, hogy terápiás célból is írok, szükségem van arra, hogy kiírjak magamból minden érzést, minden kérdést.

A már említett Szív a porban történetben mesélsz arról, hogy gyerekkorodban palotáról és királylány ruháról álmodoztál. Mostanában miről álmodsz?

Most is valami hasonlóról. Ha lehetne egy kívánságom, akkor egy kastélyt kérnék. Szépen felújítanám, és egy idősek otthonát hoznék létre. Olyan embereknek adna otthont ez a hely, akik nem tudják megfizetni az időskori gondozást. Ott élnék velük, és megszépíteném utolsó éveiket. Ha ez megvalósul, akkor persze feltétlenül beszerzem a  hallókészüléket is, mert nagyon fontos, hogy őket valóban jól értsem.