Díjátadó percről percre

[ 0 ] 2015-04-07

Már jóval öt óra előtt zsúfolásig telt a Vista Paulay Ede utcai rendezvényterme: a megjelent hölgyek, asszonyok, nők és anyák (esetleg partnerükkel és természetesen gyerekekkel, akiket jelen esetben lelkiismeret-furdalás nélkül a jól felszerelt játszósarokban hagyhattak) a 2015-ös Richter – Terézanyu pályázat ünnepélyes díjkiosztójára gyűltek össze.

Az idei évben rekordmennyiségű, 521 pályamű érkezett a díj ötletadója, Rácz Zsuzsa írónő, és támogatója, a Richter felhívására. Az idei téma – a Dolgozó nő – olyan színvonalas pályaműveket vonzott, hogy a zsűrinek (Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs igazgatójának, D. Tóth Kriszta írónak, Mangó Gabriella orvosnak, Pásztor Anna énekesnek (aki családi nyaralás okán csak virtuálisan volt velünk), Dobó Kata színésznőnek és természetesen Rácz Zsuzsának) a megszokottnál is nehezebb dolga volt a tizenöt díj odaítélésében.

Rácz Zsuzsa köszöntötte az egybegyűlteket a zsűrit és a színészeket, akik a pályaművek közkinccsé tételében segítenek majd. A megnyitó formális hangulatát Andai Kati oldotta, aki Kalkuttai Szent Teréz himnuszával emelte ki a közönséget a mindennapi rohanás mókuskerekéből. Ez után Rácz Zsuzsa beszélt az írások általánosan magas színvonaláról, a törzspályázókról és a díjak megosztásáról és a nők egyszerű helyzetéről beszélt, a tőle megszokott iróniával. A díjkiosztó időzítése sem volt véletlen: április hetedike a láthatatlan munka: a leginkább nők által végzett házimunka, gyermek és beteggondozás napja.

Beke Zsuzsa a Richter részéről köszöntötte a vendégeket, majd a pályázatra beérkezett fotókat tekinthettük meg. Az első díj gyorsan gazdára talált: a Hatvani Fogyatékkal Élők Intézetének dolgozói nevében Friedrich Tünde vette volna át a legjobb fotóért, de miután kitudódott, hogy az egész team jelen van, Zsuzsa mindenkit a színpadra invitált, és a négy hölgy meghatottan vette át a díjat Mangó Gabriellától.

A nyertes videót Oláh Dóra, egy tizenkilenc éves ifjú hölgy készítette, aki színészi tanulmányait egy gyorsétteremben végzett munkából finanszírozza.

Mielőtt az írások felolvasásába kezdtünk volna, Zsuzsa a színpadra invitálta Keveházi Katit, a Jól-Lét Alapítvány munkatársát, aki a láthatatlan munkáról, a nők karrier és család-összeegyeztetési stratégiáiról és nehézségeiről és az összefogás szükségességéről beszélt nekünk.

Elsőként a Példakép díjban részesített írás egy részét olvasta fel Nyakó Juli: egy írásudó, környezetéből minden szempontból kilógó erdélyi háziasszony szürke mindennapjainak érzékeny megjelenítéséért Simon Márta vette át könnyeivel küszködve az oklevelet.

Másodikként a Hősnő díjjal jutalmazott írásból halhattunk D. Tóth Krisztától. A lebénult dolgozó anya küzdelmét Weiszhauptné Fodor Ágnes írta meg nekünk: megtudhattuk, mennyire lehet örülni egyetlen lépésnek is, és mennyire fontos volt önbecsülésének megtartásában munkája is.

Nők Lapja Psziché különdíjas írás Sárkány Zsófia tollából származik: ő egy hatgyermekes édesanya megpróbáltatásait és a megváltásként érkező estéket, az elfolyó időt és az elsuhanó életet örökítette meg.

Az idén megalapított Anyutigris díjjal értéket írást Dobó Kata olvasta fel. Dancs Ilona rémálom-formában írta le egy harminc-egynéhány éves nő kálváriáját, aki egy ADHD-s gyermeket fogadott örökbe.

Örökifjú díjjal Jeles Zoltánné Pálfi Zsuzsannát jutalmazta a zsűri. Az Andai Kati tolmácsolásában elhangzott, Őrző című írás azt a folyamatot mutatta meg nekünk, ahogy a gyermekeit nevelő anya észrevétlenül idős szüleit gyámolító-gondozó asszonnyá válik, és ahogy ő sem, mi sem tudjuk a választ az írás végén feltett kérdésre: ki törődik azokkal, aki a mások szolgálatának szenteli az életét. A sors fintora, hogy Zsuzsanna nem tudta átvenni a díjat: beteg férje mellett végezte szolgálatát a díjátadó idején is.

A Csendtörő díjat rendszerint az az írás kapja meg, amely a legbátrabban vall tabunak számító témákról: Martinusz Anna egy abortuszon átesett anya fájdalmasan szép vallomása.

Szintén idei találmány a Legyőzhetetlen díj. Egy hajléktalanságot is megjárt harmincnyolc éves nő, Honti Linda kérlelhetetlen őszinteséggel beszél saját alkoholizmusáról is.

Ezután Beke Zsuzsa felemlítette az idén ötödik éves Richter Aranyanyu díjat, és Andai Kati egy rákot legyőző nő életigenlő vallomását olvasta fel: a díjazott írás szerzőjét, Balassa Gabriellát Dr. Kenessey Andrea, a Richter Egészségváros munkatársa köszöntötte. Egy betegségtörténetet ismerhettünk meg a Richter Gedeon Nyrt. különdíjával jutalmazott Mátrai Szilvia írásából is – neki Oláh Éva, a tavalyi Richter Aranyanyudíj egyik díjazottja adta át az oklevelet.

Közben a közönség és a zsűri is egyre inkább kifogy a papírzsebkendből. Pedig még csak most jutottunk el a megosztott harmadik helyezettekig. „Így nem dolgozom én” címmel egy négygyerekes „csak anya” vall arról, hogy telnek egy nem dolgozó anya mindennapjai, milyen társadalmi előítéletekkel kell szembenézni annak, aki a jövőt jelentő generációt neveli fel. Merát Anikót remélhetőleg sikerült e díjjal meggyőzni arról, hogy igenis van olyan fórum, ahol a teljesítményét igen is megbecsülik és elismerik. A másik harmadik díj boldog tulajdonosa Patai Katalin, aki hihetetlen öniróniával írja le egy dolgozó családanya egyetlen, de nagyon jellemző hétvégéjét.

A megosztott második helyezések közül először a Mókuskerék sirámok címűt hallgathattuk meg. A fanyar humorú, mégis megkeseredett írás egy rossz házasságot és egy kisszerű életet maga mögött hagyni tudó asszony visszaemlékezése, mégis előremutató és példaértékű írójának, Rébb Terézia optimizmusa és életereje. Várfalvy Emőke, a másik második helyezett arról írt, hogyan keveredett ki a szülés utáni depresszióból a munka, jobban mondva az írás segítségével.

_IMG_8519Az első helyezett írás előtt Beke Zsuzsa még átadja a Richter különdíjat. Fiala Borbála írásában humorral és öniróniával meséli el egy háromgyerekes, kötetlen munkaidőben dolgozó fiatalasszony mindennapjait, és rámutat, hogy mindennapi tevékenységének legnagyobb része csak akkor lenne feltűnő, ha nem végezné el, és azt is bevallja: legnagyobb álma, hogy egyszer végre saját teljesítmény jogán ismerjék el, és ne úgy, mint valakinek a feleségét vagy anyukáját.

„Ezzel az első díjjal minden magunk által felállított szabályt _IMG_8576felrúgtunk” – vezeti fel Szilágyi-Árkos Orsolya írását Rácz Zsuzsa. És nem is mond többet elöljáróban. Míg Nyakó Julianna a fődíjat elnyert írást olvassa, a teremben szinte harapni lehet a csendet. Orsi története egy tökéletesnek tűnő élet váratlan és érthetetlen tragédiájáról szól, arról, hogy a kegyetlen körülmények a legoptimistább hitet is a végletekig próbára tehetik. Ám mégsem csupán a történetben rejlő dráma miatt nyerte el a Répamese című írásmű az első díjat, hanem kiforrott stílusa, megformáltsága miatt – mondja Zsuzsa, miközben átadja az oklevelet.

Miután az első díj is megtalálta a gazdáját végeérhetetlen fotózásokba és gratulációkba fordul az esemény. Az asztalok mellett, beszélgetés közben pedig újra és úja és újra felbukkannak a 2015-ös Terézanyu pályázat történetei –  melyek a mi, dolgozó és gyereket nevelő, folyamatosan küzdő nők saját, mindennapi történetei.

 Jövőre Veletek Ugyanitt!

A díjazott írások itt olvashatóak.

_IMG_8048