Tutorné Guba Adél Tímea: Manager nyaralás
Megint csörög az a francos óra, ébredni kell, pedig alig aludtam valamit. Kimászom az ágyból, kinyomom a telefont, cselesen az íróasztalra tettem, hogy ne feküdjek vissza. Vissza fekszem. De aludni már nem lehet a sok macskatappancs, ahogy észreveszik, hogy felébredtünk, azonnal vad táncba kezd keresztül-kasul az ágyon. Kitámolygok a konyhába, megetetem a háziszörnyeket, közben félkézzel betuszkolok egy kapszulát a kávéfőzőbe. Férjem morcosan ül az ágy szélén, mire beviszem a kávét. Ülve alszik, a haja borzas, a háta gyűrött a takarótól, szeretem még így sok év után is. Vasalni is kéne, turkálok a szekrényben összevissza, hátha találok valamit, amit nem kell, de nem úszom meg, fél kezemben vasaló, félben kávésbögre, kapkodok, közben meg próbálok híradót hallgatni, meg emailt olvasni fél szemmel a telefonról. Mire mindent rendbe kapkodok pont csak magamra nem marad már idő, megint nincs idő kiszedni a szemöldököm, se lemosni a félig meddig lekopott körömlakkot a kezeimről. Magamra húzom a nagyjából kivasalt ruhát, kár, hogy az arcom nem lehet kivasalni, jól összegyűrte a sok munka, meg a sok aggódás.
Induljunk, tuszakolom a férjem az ajtó felé, kezdődhet egy újabb nap a pokolban motyogjuk nevetve minden reggel.
A mekinél már ismernek minket, elég, ha azt mondjuk a szokásost, és már jön is az aznapi második két kávé, valahogy bírni kell. Beleszagolok a forró, hol csoki, hol fahéjillatú italba és próbálom mantrázni magamban nem vagyok fáradt.
Útközben kicsit álmodozva beszélgetünk, milyen lenne szabadságon lenni, délig aludni, utána elmenni csavarogni csak úgy céltalanul. De nem lehet. Mindenki azt hiszi, ha te vagy a főnök, akkor a te életed egy álomszerű lazaság. Hát nem úgy van. Szabadságon nem voltunk mióta a férjem is itt dolgozik a cégnél. Hány éve is talán 7 már nem is számolom. Néha elutazunk, de mi azt is rohanva csináljuk, egy éjszaka a tónál, vagy egy éjszaka valahol Európában, szigorúan, olyan hely, ami nincs messzebb mint 1-2 óra repülés vagy vezetés, minden perc előre megszervezve, lefoglalva, az nem pihenés.
Beérünk, a kollégák kint kávéznak, nem volt itt a macska cincognak az egerek, motyogja a férjem. Összeszedem őket, kiosztom a munkát, átnézem az emaileket. Teleírom a telefonom újabb emlékeztetőkkel, átmegyek átszámolom a tervezőkkel az árajánlatokat, közben megiszom a harmadik kávét. Aztán le a műhelybe, gépről gépre, közben jönnek az infók mit kéne rendelni, fél kézzel pötyögök a skypon az asszisztensemnek, közben meg újratervezem a fejemben a költségvetést. Sürgős rendelés borul minden, amit reggel beterveztünk, srácok pánikolnak, nem baj, átvesszük újra 2 percre leülök, írok listát, átrakok mindent, megbeszélem a férjemmel, hogy megint maradunk túlórázni, vevő boldog, meg majd azok lesznek a tulajok is.
Hatalmas szúrás az oldalamba. Tegnap megint elterveztem, hogy ezentúl főzni fogok minden este. Haha. Diétásan kéne ennem, hogy tolhassam az epeműtétet. Decemberig míg leállunk pár napra, szép karácsony lesz, de legalább a műtét alatt alaposan kialszom majd magam, addig nincs idő, itt a munka, ott a két vizsga ősszel. Glutén meg laktózérzékeny vagyok, plusz itt ez a szemét epe dolog, sírva röhögök minden nap, amikor próbálok ebédet venni. Lehet alkudozni ma miből engedek, és aznap mi miatt leszek rosszul. Ha a kifőzdében megkérdezem mi glutén meg laktózmentes meg diétás ráböknek a rántott cukkinire, mert az szerintük vega. Kicsit felhúzva a szemöldökét kérdezi a kiszolgálóleányka mi az a glutén? Hagyjuk… Látom rajta, azt hiszi valami úri huncutság. Biztos valami hisztis fittneszmaca vagyok, aki nem eszik csak levegőt édesítőszerrel, túl fáradt vagyok, hogy elmagyarázzam, veszek valamit, ami legkevésbé tűnik zsírosnak, lisztesnek meg tejesnek és megeszem, aztán megint megesküszöm, hogy ezentúl minden este főzök. Visszamegyek, a srácok a kedvenc jelszavukkal fogadnak nemleszkészsemmi, megint körbejárok mindent, átnézem mire jutottak. Persze kész lesz minden, aminek kész kell lenni, csak a pasiknak kell az a napi 10 perc nyavalygás. De mi nők vagyunk hisztisek, khm persze. Majd újabb email hegyek, fene egye meg könyvelni is kéne, délután meg még meetingelni akar a nagy fehér főnök skypon. Este, hogy halmozzuk az évezeteket, még úton hazafelé laza 1 órás kerülővel bedobunk egy rendelést egy vevőnek. Ránézek az órára az autóban, fél 8, ó de jó még nyitva lesz a bolt: FŐZÖK. Férjem hangosan nevet, mire hazaérünk lesz 9 óra. Boltban veszek vacsorára mirelitpizzát, legalább gluténmentes, macskák örülnek, hazajött a kajabank.
Becsömködök egy adag mosást, kicsit összekapom a házat, 9 óra rég elmúlt, főzni megint nem lesz idő. Ebéd holnapra … majd veszünk valamit. Belehuppanok a fürdőkádba, behunyom a szemem és arról álmodom milyen lenne szabin lenni.
