Pokol Anett: Karácsonyi kaja para
Általában a sógornőm és családja meghív minket és náluk töltjük a karácsonyt, így én nagyon könnyen megúszom különösebb készülődés nélkül. Nincs nagytakarítás, nincs sütés-főzés, egész napos konyhai robot és persze izgulás, hogy jól sikerül e az ünnepi menü. Egyetlen dolgunk csupán, hogy szépen felöltözve elmenjünk hozzájuk, átadjuk az ajándékokat és elfogyasszuk az ünnepi menüt családi körben. Nem is lehetne ennél kényelmesebb.
Néhány éve kitaláltuk a férjemmel, hogy ideje lenne most már igazán, ha végre mi látnánk őket vendégül. Nem akartuk túlzásba vinni a dolgot, egyszerű menüsort terveztünk. A történethez hozzátartozik, hogy Kanadában élünk és a magyar boltba látogatva mindig akad valami finom csemege, egy otthoni íz, amiért mindnyájan odavagyunk. Karácsony előtt pár nappal is ellátogattunk hát az említett boltba, ahol errefelé ritkának számító csemegére, frissen töltött hurkára és kolbászra találtunk. Nem is volt kérdés többé, hogy mi kerül az ünnepi asztalra.
Ráérősre vettük a figurát, hisz a menü nagy része már megvolt, úgy gondoltuk, hogy krumplipürével és savanyúsággal tálaljuk. Utóbbi volt otthon, a krumplit pedig nem tartottuk sürgősnek, hisz az előző évek tapasztalata azt mutatta, hogy a Wall mart mindig nyitva van, igen, még karácsony napján is. Így hát szépen kitakarítottuk és kicsinosítottuk a lakást és karácsony napján ráérősen beraktuk a sütőbe a hurkát és a kolbászt, hogy időben elkészüljenek. A szakács szerepét aznap a férjem vállalta magára, én pedig vidáman asszisztáltam neki. Néhány órával az esedékes vacsora előtt elérkezettnek láttuk az időt, hogy elmenjünk krumplit venni. Az említett áruház elé érve meglepődve konstatáltuk, hogy a parkoló nincs tele, mint általában. Az ajtóhoz közelítve egy tábla fogadott minket az ünnep nyitva tartás részleteivel. Hogy micsoda??? Ünnepi nyitva tartás? Hiszen a Wall mart mindig nyitva van, igen, természetesen még karácsonykor is. Aha. Hát persze! Legfeljebb az álmainkban. Minden egyes nap nyitva van, kivéve karácsony napján. Hogy miért nem jutott eszembe, hogy előző nap megvegyem a krumplit? Arról fogalmam sincs. Egy biztos, a leckét megtanultuk, a Wall mart nincs nyitva karácsony napján. De ha még a Wali sem, akkor mégis mi van nyitva? A nyakunkba vettük hát a várost és felkerestük a létező összes boltot. Mit gondoltok hol kötöttünk ki végül? Jól sejtettétek. Egy benzinkúton, a fagyasztott kajákat tartalmazó hűtő polcait stíröltük. Ó milyen megalázó! Mi vettük meg az utolsóként árválkodó sült krumplit, ami még csak nem is hagyományos hasábburgonya, hanem valami miniatűrre vágott szalma krumpli volt. Sebaj, jó lesz ez a hurkához, gondoltuk nagy vidáman. Akadt még ott ivólé is, az is jó lesz a vendégeknek, és ha már ott vagyunk, tankoljunk is, mindenki jól jár.
Hazaérve azonnal ellenőriztük a kolbászkákat és hurkácskákat remélve, hogy azóta szép arany barnára és ropogósra sültek. A férjem már épp nyitotta volna a sütőajtót, ami valami oknál fogva nem akart kinyílni, beragadt. Mi a fene? Az előtt még kutya baja sem volt. Én is próbáltam, nekem sem működött. Ekkor a férjemnek eszébe jutott, hogy bezárta a sütőn lévő biztonsági zárat.
Mivel nincs gyerekünk, fogalmunk sem volt, hogyan működik az a gyerekzár a sütőn. Egy biztos, jól megtervezett kis szerkezet, mert egyikünk sem tudta kinyitni. Ekkor megcsörrent a kaputelefon, a vendégsereg megérkezett vacsorára. Vacsorára, amelynek egyik fele még csak fagyasztott formában ücsörgött a konyhapulton apró hasábokra vágva, másik fele pedig a sütőben pirult egyre ropogósabbra.
Sebaj, nem olyan gáz, elvégre rokonok vagyunk, legalább segítenek kinyitni a fránya sütőajtót. A sógorom kezdte a sort, hisz egy férfi mégiscsak jobban ért az elektromos kütyükhöz. Pár perc babrálás és szöszmötölés után azonban feladta. Utána jött a sógornőm, esélyes jelölt, hisz mi háziasszonyok mindent megoldunk a konyhában. Hamarosan azonban ő is csődöt mondott. A végén már szinte sírva könyörögtünk unokaöccsinek és unokahúginak, próbáljanak valamit kezdeni az undok gyerekzárral, hisz mégiscsak gyerekek, ők nyitják ki leghamarabb az efféle kütyüket. Lassan olyanok voltunk, mint a mesebeli család az óriás répával. Húzta anyuka, apuka, a szomszédok, az egész család, még a kutya is, mégse bírták kihúzni az óriás répát, akarom mondani sütőajtót.
Ám valamit mégiscsak enni kell, irány a B terv. Ja, hogy B terv az nem volt? Akkor nyissuk ki a hűtőt és a fagyasztót és együnk meg mindent, ami még ehető. Szerencsére a fagyasztóban volt hal, az elég karácsonyi, akkor már csak köret kell. Amíg a többiek az ajtóval vacakoltak én, nekiálltam mini burgonyahasábokat kisütni. Hamarosan rájöttem azonban, hogy ezek a hasábok olyan minik, hogy néhány másodperc alatt szénné sülnek. Nem csak feketék lesznek, hanem szó szerint al denték. Ember legyen a talpán, aki ezt még ropogósnak nevezi és meg tud vele küzdeni a fogsora.
Nos, a savanyúság ugye már adott volt. Ja, hogy azt mégiscsak pofátlanság volna köretként felszolgálni? Akkor nézzünk szét, mi van még a konyhában. Rizs! Köszönöm neked mennyi rizs, hogy ott rejtőzködtél a konyhaszekrény farpofájában.
Mivel az 1500 karakterbe bőven belefér, gyorsan megosztom a receptet is. Nem vagyok egy halrajongó, egyetlen módja van a halkészítésnek, ami számomra még belefér az ízletes kategóriába. A halszeleteket bekenem jó vastagon majonézzel és gazdagon fűszerezem őket, így átsütve mennyi csemege lesz belőle. Bátran ajánlom azoknak is, akik hozzám hasonlóan nem rajonganak a halételekért. Régen sohasem tudtam rizst főzni, mindig csak a konyhakész változatot vettem, hogy könnyen túl essek rajta és egy évben kétszer ehessünk rizst. Amióta azonban az indiai munkatársam megmutatta hogyan készül a jó rizs, ez az egyik kedvenc ételem és szinte hetente készítem. A lényeg, hogy minőségi, hosszúszemű rizst válasszunk. Nekem a basmati a kedvencem. Egy hagymát olajon megpirítunk, mintha pörkölt alapot készítetnénk, erre mehet rá a rizs, majd dupla mennyiségű víz. A rizst kedvünk szerint fűszerezhetjük, én általában egy leveskockát dobok hozzá és az elegendő ízt ad neki, és mindig zöldségesen készítem. Ez lehet zöldbab, zöldborsó, kukorica, vagy sárgarépa. Ha nyers zöldséget használunk, akkor a rizzsel egy időben tegyük bele és pontosan egyszerre fognak megfőni, a konzerv zöldséget pedig értelemszerűen akkor, ha már kész a rizs. És most jön a trükk, amikor már minden puhára főtt megszórjuk az egészet köménnyel. Nem őrölt köménnyel, hanem egész szemessel. Igen, jól hallottátok. Higgyétek el, ha egyszer kipróbáljátok nem fogtok csalódni benne. Én mióta megtanultam a receptet, csak így készítem a rizst.
Amikor végre elkészült az ünnepi menü igazán hálás voltam, hogy a baki tündér mellett a szerencse angyala is mellénk állt végül és nem engedte, hogy még több katasztrófa nehezítse a dolgunkat.
A vacsora végül jól sikerült, nagyon finomakat ettünk, jól laktunk és persze nagyon sokat nevettünk. Ezért is szeretem a bakikat. Nem kell mindennek tökéletesen sikerülnie, a lényeg, hogy az ember kellő humorral és öniróniával kezelje az ilyen helyzeteket. Előbb vagy utóbb ezekből lesznek a legjobb sztorik és még évek múltán is szívesen visszaemlékezve jókat derülünk rajtuk. Hisz erről szólnak az ünnepek, együtt, szeretetben, jókedvűen.
Utóirat: ja, persze a hurka sem maradt örökre a sütőben. Az ünnepek után egy szerelő nyitotta ki az ajtót, kábé fél perc alatt.
