Merát Anikó: Keresztanyák

Nem gondoltam volna, hogy 40 évesen lesz keresztanyám. Pedig nem is keresztelkedtem. Bár most ez mást jelent, mert keresztben vagyunk egymás keresztanyái. Keresztíróanyám lett, és én is neki. Azt kérded, hogy ez hogyan történt? Ehhez egy titkos klub tagjának kell lenni, úgyhogy sajnos nem írhatom le.

Az én keresztanyám Emő. Nem ismertem közelről, egy évben voltunk díjazottak. Tudtam, hogy jó humora van, és hogy gyerekeknek szeret írni. Keresztségünk a szabadság jegyében született szabad vállalással. Abban állapodtunk meg, hogy kéthetente szerda este, amikor már gyerekmentes nyugalom van, írást küldünk egymásnak, amit abban a két hétben alkottunk. Így olvashatjuk egymás írásait, meghallgathatjuk egymás véleményét, én letesztelem Emő meséit a gyerekeimen – nagyon hálás közönség -,és muszáj valamit írni 2 hét alatt. Azért ez egy kellemes muszáj. Inspiráló, motiváló, és kéthetente este akkor kicsit beszélünk is. Amikor közeledett az első szerda, éreztem a nyomást a vállamon, hogy most már nincs mese, mesélni kell, alkotni, írni. Kedden feljajdultam, hogy áááá, mindjárt holnap, és az ígéret ott lóg a levegőben. Szerencsére volt témám, mert a pályázat témája engem is megihletett, és a fejemben már megvolt a lényeg, úgyhogy kedden nekifogtam, és laptopra vetettem.

Szerdára meg is született, és egészen elégedett voltam az eredménnyel, úgyhogy Emő volt az első, aki titkos irományomat olvashatta. Bejelentkeztem és elküldtem. Emő ott volt a vonal másik végén, és már indult is a diskurzus. Ő is teljesítette a kitűzött feladatot, témája ugyanaz volt, a bátorság. Nevettünk. Így kezdődött. Következő alaklomra már előre készültem, és ez azóta is így megy minden második szerdán. Volt köztünk más is: receptküldés és költözésben segítés – ez Emő nagylelkűségének köszönhető. Túlteljesítettünk, de mi, lányok, mindig számíthatunk egymásra.