Kunsági Raffer Gabriella: Aki korán kel…

[ 0 ] 2017-04-05

A terv az volt, hogy ráérek későn kelni. Majd kávé illatára ébredtem, viszonylag korán. A szemem még jó darabig behunyva tartottam, de csak bennem volt a gondolat, bele kellene kortyolni. Kitapogattam még mindig csukott szemmel a poharam, majd a kortyintás után, csak megébredtem. A zsalugáter lamellái között, beszűrődött a felkelő nap fénye. Valamiért húzott magához. Kimásztam és kinyitottam az ablakot, áradt be a friss levegő. Lendítettem egyet a zsalun… előttem ültek a még fagyos legelőn a szürkék.

Éreztem a levegőben, mennem kell. Itt van két lépésre az erdő, látnom kell, hogyan ébred. Gyors zuhany, közben a már kihűlt kávét kortyolgattam, bele a játszó ruhába, és már kint is voltam a legelőn. Ekkor még a két tanyasi kutya szorosan a nyomomban, később már mint valami felfedezők szigorúan előttem taposták az utat. A tanyáról kikanyarodva a dombtetőről, belátni a vidéket, és ehhez a vidékhez hozzá tartozik a Galyatető és a Kékes csúcsa. Egyre feljebb kapaszkodtunk a már olvadó földúton, amitől olyan súlyosra nehezedett a csizmám, majd kiugrott a szívem, mire a vadlesig elértünk. Néha eltűntek kicsit a kutyák, Lizike látótávolságon belül maradt többnyire. Egyszer csak mindkét kutya, mint aki szagot fogott, és fogott is, mert eltűntek a zavarosban és nem ők szaladtak elém pár pillanattal később, hanem egy dám. Csak álltam és néztem ahogy az a nagy szarvastehén könnyedén elsuhan előttem. Kutyák felzárkóztak hozzám és egészen a fenyvesig velem is tartottak. Akkor megint el, és erős dobogás szinte a talpam alatt is éreztem a föld rezgését, tőlem három méterre jöttek. Annyira lefagytam, szorítottam a fényképező gépem és bele sem akartam nézni a keresőbe, mert ezt a látványt nagy képernyőn kell nézni. Elém hajtottak tíz dámszarvast. Ugráltam örömömben. Még kilenc óra sincs és már olyan dolgokat élek meg, amit ha ágyban maradok, álmodni sem tudtam volna.

Korán keltem, aranyat leltem.