Kovács Nico: Ajándékzsonglőr

[ 0 ] 2018-01-03

Azt azért érdemes tudni, hogy nagy ajándék megtaláló, kitaláló, eldugó hírében állok. Imádok ajándékot venni, kapni, kitalálni. Tavaly a munkahelyi angyalkázáson, egy kávézót építettem a kihúzott emberemnek, de volt már paraszt reggeli, kelesztő tál, írattam egy dalt valakinek, amit elfuvoláztam. Általában sikerül is jól eldugnom az ajándékokat, még egy rollert is sikerült, anélkül, hogy megtalálták volna, mondjuk egy 30 négyzetméteres lakásban igazán nagy mutatvány.

Idén magabiztosan indultam a karácsonyi időszaknak, viszonylag hamar meglett, hogy kivel és hogyan és mikor és kinek és mit… Emiatt nem is siettem el a vásárlást, mert úgy fejben megvolt.

De aztán eljött egy szabad délután, s akkor gyorsan meg is vásároltam az ajándékok egy nagyobb részét, közte halálbiztosan a páromnak egy inget. Persze nem tűnik nagyon kreatív ajándéknak, de egyrészt gyönyörű, másrészt nagyon szeretjük, harmadrészt csak úgy nem veszed meg magadnak, ahhoz valami esemény kell. Az összes kreativitásomat meg beleszorítottam a Randi-könyvbe (ez minden hónapra egy randit jelent), kitalálni, megrajzolni, megfesteni, megírni. Szóval vásároltam egy inget, de úgy, hogy majd visszaviszem és kicserélem, mert igazán a másik jobban tetszett, de abból nem volt méret, és mi van, ha közben ez is elfogy, inkább viszem, majd megkérdezik, én telefonálok, s majd akkor cseréljük. Letárgyalva gondoltam. Aznap még volt egy kimenős, „kissésokcsehsörtittunk” buli. Így nem teljesen egyenesen tértem haza, de azért még így is gondoltam, eldugom az ajándékot, nem a legtutibb hely, de biztosan nem néz a nyári pikniktakaró alá. Másnap elutaztam.

Persze, a fene se gondolta, hogy éppen attól a megmozdítástól másnap a párom ölébe hullik az egész pakk, nyári takaróstul, ajándékostul. Persze kaptam rögtön egy telefont, hogy ezt ugye neki nem kellett volna megtalálnia… ezután csend a telefon végén… s éreztem, hogy most ez nagyon szarul esett neki, rossz napja van, s még ez is. Ő ugyanis az adventi ajándékát is óvatosan bontogatja, nehogy meglássa a másnapit, én persze az összes adventi csokit kibontom előre, hogy tudjam, mi van benne. Szóval ez ultragáz volt még akkor is, ha én tudtam, hogy az az ing, nem is az az ing. Kicsit sajnálkoztam, de nem nagyon lehetett őszinte, mert közben azt járt a fejemben, hogy fogsz Te még meglepődni, hiszen addigra telefon el lett intézve, tudtam, hogy van ing.

Közben az már egy mellékszál, hogy lebuktam abban is, hogy könyv is lesz az ajándékok között, de tudtam azt úgy se nézi meg. De eljött a pillanat, amikor gondoltam kicserélem az inget. Igen ám, de nem volt a nyári takaró alatt, nem volt a többi ajándék között, sőt sehol sem volt, ahol elvileg lennie kellett volna. Csak hálálkodni tudtam baki tündérnek, hogy ez mekkora húzás volt, hogy idén karácsonyra is jusson valami.

Sajnos nem volt mit tenni, megvettem a másik inget, mert félő volt, hogy eladják. Persze ahogy lenni szokott, az ing aznap meglett (betette a fiókomba, ahol persze nem néztem meg). A másik inget onnantól még 6-7 napig hordtam a táskámban, hogy véletlenül se boruljon sehova. Most van két ing, mindkettő gyönyörű, biztosan nálunk akartak lakni ők.