Danó Éva: Az árnyékból a fénybe
Cigánynak születtem és szegénynek is. Egy hatgyermekes családban harmadik gyerekként, első lányként. Anyám sem írni, sem olvasni nem tudott. Nem könnyű élet ez, főleg, ha nem kéri és nem ezt várja az ember.
Cigánynak születtem és szegénynek is. Egy hatgyermekes családban harmadik gyerekként, első lányként. Anyám sem írni, sem olvasni nem tudott. Nem könnyű élet ez, főleg, ha nem kéri és nem ezt várja az ember.
A küszöbön állok, és onnan figyelem, ahogy a matek leckével bíbelődsz. A ceruzád végét rágcsálod, forgatod a szádban, ráharapsz, kalandozol. Nyár van, és én mégis számolással kínozlak, közben magam is számolok.
Férjem utolsó pekingi útján rosszul lett, és hazaérkezve egy hatalmas daganattal együtt kivették a fél veséjét. A váltakozó gyógyszeres és műtéti kezelések sora alatt ápoltam, és vittem az ügyeket az alapítványban, amelyen közös életünk alapult.
Koraszülött voltam, 2500 grammal jöttem a világra, 3 héttel korábban, mint kellett volna.
Gyerekek, én erre a pályázatra nem írhatok, mert nem vagyok Anyu. Úgyhogy nekem tuti nuku Terézanyu. De akkor is írok. Nem sírok, hanem írok.
A változás sokszor látványos. Bekerül a hírekbe, mindenki erről beszél, eltitkolni sem lehet. De megtörténhet csendben, észrevétlenül, jóformán sejtszinten. Az én változásom ilyen volt, és mint mindig, a történéseket a karmám irányította. Nem vagyok buddhista, de hiszek a Sorsban, tudom, hogy nincsenek véletlenek, sem pedig értelmetlen történések.
Azon a júliusi napon úgy tűnt, nyugvóponthoz ér az életünk: megígértem a kölyöknek, hogy viszontagságos négy évünk után az érettségire saját, külön nyíló szobában készülhet fel, s most röpködve rendezgette számlálhatatlan díszpárnáját, apró fényfűzéreit az új albérletben.…
Harmadik alkalommal ültem a pszichológusnál. Egészen eddig egy izgalmas beszélgető shownak fogtam fel, én mesélek magamról és a kapcsolatomról, ő bólogat, néha kérdez valamit, letelik az ötven perc és kifizetem a tizenegyezer forintot.
Reggelente állok a tükör előtt, munkába indulok: csinos szűk ruha, enyhe smink, ékszerek diszkréten, kezemben a szuper céges autóm kulcsa, már néhány emailt meg is válaszoltam éhgyomorra, fel is idegesítettem magam. Legalább 6 megbeszélésen lesznek kíváncsiak ma is a véleményemre.
Szerintem én a létező összes kifogást felsoroltam már életemben. Kezdve a klasszikus „vastag a csontom”, „ilyen az alkatom” szövegektől, haladva a „nem is vagyok olyan kövér”, „vannak nálam sokkal kövérebbek” rigmusokig. Meg amúgy is, mindenki gonosz, aki beszólogat a súlyomra, hát nézzen már magára!
-Nem tudom, melyiket válasszam. – Sóhajtottam keservesen, a bizonytalanságból fakadó stressz okozta remegő hangon. A nappaliból a szobámba vezető csigalépcső fordulójában gubbasztva néztem le a tévé előtt vasaló anyukámra és a mellette pakolászó élettársára, Zolira. Mobilom a kezemben szorongatva vártam apukám válaszát a neki is előadott dilemmámra. – Ez a te döntésed. Neked kell tudnod. […]
“Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit?” (Lévai Katalin) Jövőre ötvenéves leszek. Sok vagy kevés? Édesapámnak éppen ennyi adatott meg a földi létből, bár valószínűleg másképp képzelte; szerette volna élvezni életének munka utáni, nyugalmas szakaszát és bizonyára örömmel foglalkozott volna születendő unokáival. Nem tehette. Nem […]
Ki vagy te valójában?- Kérdezte egy ismerősöm, a választ azóta is keresem. Talán egy hatalmas hullámvasút egyik utasa, akit születésekor ráültettek és szüntelen utazok. Ma vagyok 37 éves. Nő vagyok. Valakinek az anyja, valakinek a társa, valakinek a segítője, mentora és valakinek az ellensége. Születtem, 11 évesen. 11 éves koromig nincs emlékem, így nem tudom, […]
Annyit kapálóztam én már a sorsom ellen, hogy netovább. Mindig, ha újabb, cipelhetetlenül nehéz cuccot dobtak le fentről, azonnal fogtam a jól bejáratott kis transzparenseimet és mentem az utcára, hogy “Héé, Te ott fenn, megint nagyon elszámítottad Magad! Tudd meg, hogy nem bírok el mindent! Méghogy Te pontosan tudod, hogy kinek milyen feladat való! Akármilyen […]
Pár éve már időnként átszőtte a gondolataimat. Milyen lesz, milyen leszek én, hogy hat majd rám?! Mikor először izzadtam le a szupermarket pénztáránál sorakozva, ráfogtam a munkámra, végül is hideg konyhán dolgozom és biztos most kijőve onnan, a meleg, úgy hat rám, mint egy pohár hűtött, jeges, csilis bodzaszörpre az asztalon, aminek a melegben gyöngyözni […]
Miért fontos az átgondolt feminizmus? Kérdések és válaszok egy három gyermekes, dolgozó nőtől, aki általános érvényű, fontos megállapításokkal ad kiváló összefoglalót a témáról. Dominyák Krisztina írása.
Lehet-e egészségtelen egy anya ragaszkodása a gyermekéhez? Tarthat-e tükröt egy ilyen kapcsolatban élő gyermek az édesanyja elé? Olvassátok el Tóth Viki írását, ha nem vagytok biztosak a válaszban!
Egy eleve halálra ítélt kapcsolat lezárásának története, hideglelős, filmszerű tökéletességgel elmesélve. Egy világ 5000 karakterben, amiből te is menekülnél. Marjai Kamilla írása.
Ülünk a kertben. A felújítást és kertrendezést még nyögi a táj. De látom magam előtt a kis mennyországot, amit itt létrehozunk a gyerekeknek és magunknak… Ha eddig még nem hitted, hogy létezhet teljes életmódváltás, olvasd el Anikó írását! 🙂
Újságíró, teológus, lelkipásztor, mentálhigiénés szakember. Egy nem mindennapi útkeresés címszavai Gazdag Zsuzsannától.
Változás. Felelősség. Társadalmi felelősség. Fenntartható jövő jelenkori riasztó veszélyjelzései, a babakocsit toló édesanya szemével. Aggályok és klímaváltozás. Czeglédi Rita írása.
Egy idősödő, de fiatalkori álmait megvalósítani vágyó lélek szép-szomorú számvetése. “Az idő könyörtelen, változtatnom kell, mert a hátralevőért én is felelős vagyok.”
Gulyás Brigitta szembenézett a diagnózissal, a rákkal, a gyógyuláshoz vezető út minden nehézségével. Gondolatai igazán tanulságosak: Amikor az ember szembesül saját végességével, akkor döbben rá igazán milyen szerencsés. Gulyás Brigitta írása.
A gyereknevelés nehéz, de talán még nehezebb emellett a párkapcsolatot is megtartani. Felnőtt időt, közös időt találni. Ihász Anita saját bőrén tanulta meg a leckét és most már másoknak is segít. Olvassátok szeretettel írását!
A túlképzett szülő dilemmái, útkeresése, és útörő vállalkozása, amikor nem találja, amit keres. Avagy innováció kisgyerekes anyaként, ahol a piaci igény felismerését rögtön megvalósítás követi. Tóth Erzsébet Fanni története:
A borderline személyiségzavar főként a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, De mi történik, ha az ember megkapja ezt a komoly diagnózist? Palkovics-Szabó Nóra elmeséli, és végtelenül hálásak vagyunk őszinteségéért, írásáért.