„Mindig álmodoztam, hogy írni fogok. Írni könyvet, mesekönyvet, bármit és bármiről ami megjeleníti a mindennapokat és az életet. Most is írnék, de a kislányom és a férjem egyszerre követelik a vacsorát és persze mindenki másra vágyik, de azt nem kérdezik és nem tudják, hogy én mit szeretnék. Gyorsan tálalom a vacsorát és bízom benne, hogy […]
Azt kérded tőlem, miért dolgozom, én pedig egyre azon tűnődöm, vajon feltennéd-e ezt a kérdést ugyanígy a férfiaknak is. Aztán rájövök, hogy az ő esetükben éppen fordított előjellel lenne mindez adekvát. Odamehetnél az útfelbontásnál a gödör szélén unottan a lapátjára támaszkodó melóshoz, a kocsmában a langyosodó sörébe bámuló gyűrött úrhoz, vagy az egyetemről kihullott, otthon […]
Kiút a szülés utáni depresszióból Gyerekkoromban az egyik kedvenc filmem a Híd a Kwai Folyón volt. Nem éppen egy Büszkeség és balítélet, de a filmes ízlésemet apám formálta. Semmi romantikus, ellenben minden, aminek volt valamilyen filmtörténeti értéke. A Híd a Kwai folyón második világháborús, japán fogságba esett amerikai katonákról szól. A fogolytábor jelszava: Tegyen boldoggá […]
Fiatal éveimben annyit dolgoztam, mint egy állat. Csak mostanában jutottam el a személyiségfejlődés magasabb fokára, ahol felismertem, hogy bőven elég, ha annyit dolgozom, mint egy ember. Biztosan sejteni lehet, hogy a sok munka eredménye majdnem üres bankszámla, na és egy ház, amit saját kezűleg építettünk, de 25 év alatt sem sikerült teljesen befejezni. Ezen felül […]
Végre péntek! Ilyenkor csak délig dolgozok, aztán usgyi, hétvége! Szabadság! Vagy valami hasonló, mindenesetre végre olvashatok fél óráig anélkül, hogy megzavarnának. Örülök, hogy dolgozhatok. Sosem akartam, hogy eltartsanak, de néha azt kívánom, bár kapnék egy hónap szabadságot. Vagy kettőt. Szeretem a munkám, néha csak a munkahelyemen érzem, hogy megbecsülnek, vagy tartanak valamire. Bár a főnököm […]
Anyám mesélte, hogy amikor a nyolcadikos ballagáson én mondtam a búcsúbeszédet az egész iskola előtt, keresztanyám azt mondta, hogy még sokra viszem. De csalódást okoztam nekik, mert semmire sem vittem. Csak anya vagyok. Négy fiam van. Az elsőszülött 2007-ben született, és három éves volt, amikor megszülettek iker öccsei. Tudatosan így terveztem a testvér születését, hogy […]
1977. Születtem valamikor valamiért, de senki sem tudja, hogy miért… a szüleim hamar elváltak, édesanyám nevelt egyedül a bátyámmal együtt. Gyerekként kezelhetetlen voltam, mert állítólag apámra ütöttem, édesanyámtól egész életemben azt hallgattam, hogy milyen rossz vagyok, nem érek semmit. Mindig is rossz tanuló voltam, kamasz koromban több probléma volt velem, mint 10 gyerekkel ezért sok […]
Édes ez a kislány, de be van oltva zene ellen. Nézem, ahogy vékonyka teste a levegővétel ritmusára mozog. – Ez fuvola kicsim! Fújd, ne szívd! Bori bólogat, kis fürtjei repkednek. Lábain csinos, ám kissé leharcolt „angol turis” csizma. Harmadik gyerkőc, nem telik újra. De kit érdekel a pénz, ha ilyen angyali kislánya lehet. Vajon milyen […]
Már tíz perce az előszobában vagyunk. A cipő felvételével nincs nagy gond, kicsit támaszkodva, meg-megbillenve, de egyedül húzza fel. Na jó, nem fűzőst, tépőzárast. A sapkánál megkeresi az össze-varrást, – ez az -, mondja, és egy gyors mozdulattal a fejébe csapja. Igazít egy kicsit az elején, mélyen a homlokába húzza. Sál a legegyszerűbb művelet, de […]
A hatvani FOGYATÉKKAL ÉLŐK NAPPALI INTÉZMÉNYE intézményvezetőjeként pályázok. Mi 4-en foglalkozunk az értelmi sérült fiatalokkal: Viccesek vagyunk… …és vidámak, de a célunk egy: hogy ők mindannyian boldogan töltsék nálunk mindennapjaikat!
Van egy visszatérő rémálmom. Nehéz, fullasztó sötét álom, amely ha rátelepszik a mellkasomra majd’ megöl. Álmomban nem vagyok, nem lehetek az, aki a valóságban, az a kreatív, sokoldalú, diplomás nő, aki ahhoz szokott, hogy ésszel és szorgalommal mindent elérhet. Gyermekoromban úgy neveltek, hogy a csapból is ez folyt: „ Valósítsd meg önmagad, bármi lehetsz csak […]
Te miért dolgozol? Olyankor legalább érzem, hogy ÉLEK! Szerettem és szeretem a munkámat. Mindig is sikeres, független üzletasszony voltam. Mindkét gyermekem születésekor, az üzletből mentem a szülőszobára. Gyakran tornyosultak a fejem felett a terhek. Igen! Én is, mint más szívtelen dolgozó anya, rövid otthonlét után siettem vissza a munkába. Hihetetlen logisztikával lavíroztam a munka, a […]
Egy nappal ismét rövidebb az esztendő, és nálam nem történt semmi rendkívüli, nem kötöttem milliós üzleteket, nem adtam okos tanácsot senkinek, nincs sikerélményem, csak az állandó mókuskerék van, amiből, úgy érzem, soha nem tudok kiszállni. Vidéken élek, Erdély közepén, ahol a gazdaság romokban hever, és nem vagyok értelmiségi, csak egy tenyeres talpas háziasszony, akinek nincs […]
A kistarcsai kórház stroke és neurológia osztályán fekszem, hason, és jobban teszem, ha meg sem mozdulok. A számból infúzió cső lóg, ami az ágyam melletti hokedlira helyezett ipari mennyiségű teában végződik. Megnyugtató, hogy még mellettem van a nővérke. Az ebédosztáskor kétszer is a tányér mellé nyúltam, ő megfogta a kezeimet és rátette a tányér szélére. […]
Olvasom ezt a három szót, és elgondolkozom… Erre a végtelen egyszerű kérdésre ma már másképp válaszolok, mit pár éve. A munka, akár az amiért pénzt kapok, akár az, amit otthon végzek ma már teljesen mást ad nekem, mint mikor először végeztem. 16 évesen öröm volt az iskola mellett dolgozni. A magam munkájával keresett forintjaim megszerzése […]
