NŐ vagyok, édesanyám lánya, lányaimnak anyja, férjemnek özvegye, páromnak kedvese, társ, anya, de gyermekké lennem nehéz. Huszonkét évesen tudtam, mit jelent anyának lenni, huszonhét évesen pedig azt, milyen három lányos anyának lenni. Feleségként és párként tudtam, milyen szeretni a férfit, megteremteni az otthon melegét, gyermeket szülni, nőnek maradni. Anyaként életre szóló értékrendet kialakítani, a lányaimnak […]
Volt egy kék alapon fehér pöttyös pongyolád. Azt imádtam. A hosszú, nyitott ablakos délutánokon, mikor túl nagy lett a világ, bebújtam a gardróbba, a ruháid közé. Leginkább azt a pöttyös pongyolát szerettem, mintha mindig benne lettél volna, ott is, a szekrényben. Cinkosan, kócosan mellém ültél, és kuncogtunk a sötétben. Emlékszem milyen gyakran néztük a Sörgyári […]
Szorongok. Márai Sándor „Alapelvek” című bölcsességéből merítkezem: „Mosd meg kezed, mielőtt írni kezdel. Aztán mosd meg a lelkedet is. Felejtsd el a szobát, ahol éppen tartózkodol, az életet, melyet éppen élsz. Ne láss, ne hallj mást, csak a jelenséget és üzenetet, mellyel megtelik e pillanatban életed. Most már semmi közöd az emberekhez. Úgy, most kezdhetsz […]
200 km-re élünk egymástól, és ez nem véletlen. 19 évesen szó szerint menekültem otthonról, meg sem álltam a fővárosig, és már akkor tudtam, hogy soha nem leszek olyan a gyerekeimmel, mint amilyen velem volt az Anyukám. És nem is lettem, pedig külsőre, ha akarnánk, sem tudnánk letagadni a másikat, hiszen nagyon hasonlítunk egymásra. A különdíjjal […]
Beszélgessünk, anya. Olyan ritkán beszélgetünk. Te erre, én arra, család, gyerek, munka, mókuskerék. Könnyek és nevetés. Képzeld, a minap a konyhapult mellett álltam, mikor a gyerek azt mondta, pont olyan vagyok, mint te. Jó, mi? Ezen hosszan eltöprengtem. Nem tudom, te büszke lennél- e erre a mondatra? Kíváncsi vagyok, vajon te mit gondolsz rólam? Néha […]
Amikor először olvastam az idei kiírást rögtön az villant át az agyamon, hogy a tavalyi kiemelt írásomat még külön kérésre sem olvasta el anyám az elmúlt egy év alatt. Gúnyosan mosolyogtam is egyet, hiszen akkor idén nyugodt szívvel megírhatok mindent Róla. Rólunk. Kiteregethetem mind a 28 évem keserűségben ázott szennyesét, felsorakoztathatom meg nem értettségem katonáit, […]
Megszülettem. Nem várt gyerek voltam – egy 18 éves, szinte gyerekanyától. Apám két éves koromban elhagyott bennünket. Olyannyira megviselt, hogy nem voltam hajlandó megszólalni évekig utána, majd időnként hisztérikus dühkirohanásaim voltam; sokszor kezelhetetlenné váltam. Csak én és anya maradtunk. Életünk tökéletes mederben folyt, gyermekkorom legszebb pillanatai fűződnek ahhoz a néhány évhez, amit együtt töltöttünk – […]
Azon az emlékezetes karácsonyon, amikor a romániai forradalom zajlott, anyámat csak az ünnepekre engedték ki a kórházból. 10 éves voltam. Nem emlékszem, hogy pontosan mikor kezdődött a betegsége – a kórházi zárójelentésekből vissza lehet követni, de fontosabb, hogy nekem mi maradt meg ebből -, csak arra, hogy gyakran szédült és fájt a feje. Sokára derült […]
Drága Édesanyám! Gondolsz-e rám mostanában? Jut-e eszedbe, hogy már 15 éves lettem? Szeretném veled tudatni, hogy nagyon hiányzol. Amikor 2 évvel ezelőtt elmentél, sokáig nem akartam elhinni, hogy soha többé nem fogsz visszajönni. Vártalak, minden nap. Heteken, hónapokon keresztül azon gondolkodtam, hogy tudtál bennünket itt hagyni. Először csak apát okoltam, biztos voltam benne, hogy miatta […]
Együtt siettünk egy hideg téli reggelen az iskolába. Ő a gimnáziumba, ahol tanított, én az azzal szembeni általános iskolába, ahol végzős voltam. Tanítottam, gyerek a felnőttet. – Ne keseredj el, a tanítványaid szeretnek. Ki kell derülnie az igazságnak. Nem lehet, hogy ne jöjjenek rá a megyén, hogy hamisítják a leveleidet, az aláírásodat. Ő csak ment […]
Öt percem van, míg megérkezik fogadóórára a következő anyuka, nem megyek hát ki az udvarra, hanem felkapom az öltözőben heverő színes kiadványt és lapozgatni kezdem. Mire eljutok a legutolsó oldalig, már meg is érkezik, pontosan a megbeszélt időben, mosolygósan Judit. Mielőtt beszélgetni kezdenénk művészlelkű, bolondos, szöszke kislányáról, meglengetem a lapot, s elújságolom neki, író pályázatot […]
Milyen a kapcsolatom az anyukámmal? Ha őt kérdeznénk, vajon mit felelne? Szerintem elfogadható. A lelki részek hiányoznak belőle; az, hogy megbeszéljük az érzéseinket. Illetve, hogy ő meghallgassa azt, hogy én mit érzek. Csak az a fontos, hogy ő mit érez. Rájöttem, hogy én valami mást szeretnék. De mi legyen az? A választ tudtam. Szeretetteljes kapcsolat. […]
