2013-06-05
NŐ vagyok, édesanyám lánya, lányaimnak anyja, férjemnek özvegye, páromnak kedvese, társ, anya, de gyermekké lennem nehéz. Huszonkét évesen tudtam, mit jelent anyának lenni, huszonhét évesen pedig azt, milyen három lányos anyának lenni. Feleségként és párként tudtam, milyen szeretni a férfit, megteremteni az otthon melegét, gyermeket szülni, nőnek maradni. Anyaként életre szóló értékrendet kialakítani, a lányaimnak […]
Tovább
2013-06-05
Volt egy kék alapon fehér pöttyös pongyolád. Azt imádtam. A hosszú, nyitott ablakos délutánokon, mikor túl nagy lett a világ, bebújtam a gardróbba, a ruháid közé. Leginkább azt a pöttyös pongyolát szerettem, mintha mindig benne lettél volna, ott is, a szekrényben. Cinkosan, kócosan mellém ültél, és kuncogtunk a sötétben. Emlékszem milyen gyakran néztük a Sörgyári […]
Tovább
2013-06-05
Szorongok. Márai Sándor „Alapelvek” című bölcsességéből merítkezem: „Mosd meg kezed, mielőtt írni kezdel. Aztán mosd meg a lelkedet is. Felejtsd el a szobát, ahol éppen tartózkodol, az életet, melyet éppen élsz. Ne láss, ne hallj mást, csak a jelenséget és üzenetet, mellyel megtelik e pillanatban életed. Most már semmi közöd az emberekhez. Úgy, most kezdhetsz […]
Tovább
2013-06-05
200 km-re élünk egymástól, és ez nem véletlen. 19 évesen szó szerint menekültem otthonról, meg sem álltam a fővárosig, és már akkor tudtam, hogy soha nem leszek olyan a gyerekeimmel, mint amilyen velem volt az Anyukám. És nem is lettem, pedig külsőre, ha akarnánk, sem tudnánk letagadni a másikat, hiszen nagyon hasonlítunk egymásra. A különdíjjal […]
Tovább
2013-06-05
Beszélgessünk, anya. Olyan ritkán beszélgetünk. Te erre, én arra, család, gyerek, munka, mókuskerék. Könnyek és nevetés. Képzeld, a minap a konyhapult mellett álltam, mikor a gyerek azt mondta, pont olyan vagyok, mint te. Jó, mi? Ezen hosszan eltöprengtem. Nem tudom, te büszke lennél- e erre a mondatra? Kíváncsi vagyok, vajon te mit gondolsz rólam? Néha […]
Tovább
2013-06-05
Amikor először olvastam az idei kiírást rögtön az villant át az agyamon, hogy a tavalyi kiemelt írásomat még külön kérésre sem olvasta el anyám az elmúlt egy év alatt. Gúnyosan mosolyogtam is egyet, hiszen akkor idén nyugodt szívvel megírhatok mindent Róla. Rólunk. Kiteregethetem mind a 28 évem keserűségben ázott szennyesét, felsorakoztathatom meg nem értettségem katonáit, […]
Tovább