Macskahelyzet

A következő életemben tennék egy próbát, milyen lehet macskának lenni.

A macskák, a kétévesek is tudják, született hedonisták. Esznek, alszanak, mindig azt csinálják, amire éppen kedvük szottyan, és úgy dorombolnak, mint egy fűnyíró motorja, ha simogatjuk őket.

A példaképem a saját kedvencünk, az amerikai first lady után elnevezett Michelle Obama, az éjfekete házileopárd.

Soha semmin nem idegeli magát, kecsesen jön-megy birodalmában, a kertünkben, nyáridőben csak az alakformálás kedvéért levadászik néhány legyet vagy szöcskét. Amúgy természetesen minőségi kiváló macskaeledelen él, télvíz idején pedig beköltözik a garázsba, ahol egy többszörösen bélelt dobozban édesdeden szunyókál.

Ha esik, ha fúj, ki sem dugja kényes orrát vackából.

Macskát én nem akartam, mert két aprócska leánygyermek szeretgetését- nevelését bőven elég kihívásnak érzem. De a férjemnek nosztalgiája volt, mert kiskorában egy macska volt az egyik legjobb barátja, plusz alaposan utána is olvasott, jól jön nekünk egy házikedvenc, érvelt, mert segít kialakítani a felelősség érzetét a gyermekekben.

Nekem is volt egy Miska nevű macskám kiskoromban, akiről csak akkor derült ki, hogy tévesen kapott a keresztségben fiúnevet, mikor hatot kölykezett a garázsunkban. Plusz a családunk vagy egy hónapig vakarózott, mert párhuzamosan egy még népesebb bolhacsaláddal is gazdagabbak lettünk jóvoltából. Én tehát úgy vélekedtem, a felelősség érzet inkább a férjemben fog fejlődni, – aki erre egyáltalán nem szorul rá, tévedés ne essék- ha macskánk lesz.

És valóban. Alighogy hozzánk került Ms. Obama, azon nyomban előállt a macskahelyzet: a kiscicánk összebarátkozott egy hasonló korú kóbor – vagy ahogy Szofi lányunk nevezi – vándor – macskagyerekkel, és naphosszat együtt bandáztak a kertben. Mégsem akartuk befogadni a vándorcicát, mert az állattartás felelős dolog, nem olcsó mulatság, védőoltások, bolhairtó nyakörv, estig sorolhatnám a költségeket. Sorozatos macskaügyi tárgyalások során a férjemmel arra jutottunk, hogy felelősséggel csak két kiskorút és egy cicát tudunk most eltartani.

– De legyen azért neki is otthona- szólt a férjem, és olyan összkomfortos macskalakot rittyentett hungarocellből, tape- ből és kiselejtezett takarókból a gyerekek mászókájára, hogy fábri dizájncenter sándor a tíz ujját megnyalta volna a röhögőgörcstől láttán. Talán megoldás is lehetett volna a kis garzon, ám megérkezett az igazi tél és vele a farkasordító, Michelle betelepedett a garázsunkba, de szürke házibarátja nem akart nélküle éjszakázni, nem ment be a saját házába, hanem ott ült a garázs előtt, mint egy egyiptomi szobor. Szó szerint elválaszthatatlanok.

Nehéz dilemma: ha őt is befogadjuk, kereshetünk rá egy hónapig, nem kérdés. Amint beütött a hóhelyzet, a kérdés kiéleződött. A férjemmel esténként, miután lefektettük a gyermekeket, azon dilemmáztunk, most mitévők legyünk? Fogadjuk be őt is?

– Viszek neki egy kis meleg húslevest- mondta a férjem valamelyik éjjel- látom rajta, hogy fázik szegény.

– Becsalogatom a házikóba- szólt egy másik éjjel- nehogy idefagyjon nekünk a küszöbre reggelre, mit mondunk akkor gyerekeknek?!

(Azt, hogy ez a mirelitmacska- gondoltam, de nem szóltam, persze.)

Egy különösen zord reggelen a szürke macska eltűnt: szegény szülőtársam napokig lelkibeteg volt, jégbe fagyott tán?! Olvasta, hogy a macskák elmennek meghalni, nem terhelik agonizálásukkal a környezetüket, biztos valahol odakinn magányosan lehelte ki fázós lelkét…

Tegnap persze sértetlenül előkerült az aggódás tárgya. Azt a megkönnyebbülést! Láttam, ahogy a férjem válláról mázsás kövek gördülnek le. Akkor már tudtam, hogy közel a megoldás. A férjem fél éjszaka tipródott.

– Még csak éjjel 11 van, és mínusz 5 fok. Reszket ez a szegény macska, nem mehet ez így tovább. – mondogatta. És ma éjjel már ott alszanak benn, egymáshoz bújva, a bélelt, puha dobozban, mint az anyaölben.

– Ez olyan, mint Rómeó és Júlia története, csak éppen happy enddel,- mondtam a férjemnek.

– Vagy Júlia és Júlia- tette hozzá sóhajtva, a további lehetséges macskagyerek- áldástól tartva, hiszen azt sem tudjuk, fiú- e vagy lány Vándor, a régi-új cicánk.

Szóval lehet, hogy kipróbálom következő életemben, milyen macskának lenni, de csak egy feltétellel: ha a férjem macskája lehetek.