Lógunk a hangszeren

Az utóbbi időben rákaptam a zenélésre: a kisebbik gyerekemen léggitározok és léghegedülök.

A gyermek érzékenyebb az időjárás-változására, mint tíz levelibéka, kedélyét negatívan befolyásolja az eső, a cúg, a zimankó, érthető módon mostanában gyakorta rosszkedvű.

Rólam nem is beszélve.

A mindenható medicina a bajra: zenés-táncos babamamaraton.

Ám a kisded még nem áll meg a saját lábán, tehát úgy táncolok, ahogyan ő fütyül.

Hajdanában, lánykoromban egyik legkedvesebb elfoglaltságom – munka közben -ugyanez volt: feltettem egy lemezt, mondjuk egy Bob Marley-t vagy Frank Sinatrát és meghallgattam napjában kb. 150X, az írás monotóniáját megszakítva táncra perdültem. Kedély-javítónak hatékonyabb, mint bármely antidepresszáns.

Most ugyanezt a fittnesz-programot nyomom, hat kiló élősúllyal megbolondítva. Mint köztudomású, a hasfájós, nyűgös gyermeknél keményebb edző nem létezik, még a Keménységhez szokott vízipólósok is sírva feladnák egy negyedóra után.

Megállni, leülni szigorúan tilos. Leülésre a gyermekekben széria- felszerelésként beépített vízszint-jelző tüstént riasztja a netán elszenderedni készülő kisdedet, mire az bekapcsolja a szirénákat: Anya nem ül, anya ugrál -vijjogja, épphogycsak nem ad le kék fényjelzéseket, mint a mentőautó.

A minap egy undok, taknyos napon körülbelül ötvenszer húztam el Nóri kedvenc nótáját: ki ne ismerné a Csitári hegyek alatt című slágert?

A nóta Balogh Kálmán világbajnok cimbalom-művész csapatának feldolgozásában a kedvencem. Olyan hegedű szóló van a végén, Kovács Ferenc, alias Kovácsöcsi előadásában, hogy a fal adja másikat. Jobb, mint egy komplett wellness- hétvége: az ember megfiatalodik tőle, elsimulnak ráncai, kiáll a derekából az isiász, lelazul, mint a Rigalánc.

Én az egész napos műszak végére annyira begyakoroltam a számot – a gyermekkel a karjaimban – hogy úgy éreztem, a világ bármely koncertszínpadán képes lennék előadni ezt a hegedűszólót, virtuóz módon a a kisdedet használva instrumentumként.

Elképzeltem, ahogyan körbeturnéznánk Nórival a glóbuszt, világszenzáció, a nő, aki egy pólyáson ad elő magyar népdalokat. De ha világkörüli turné nem is jön most össze, Nórit egészen biztosan megggyőztem, hogy úgy tudok hegedülni, mint maga Paganini.

A Csitári visszafogottan, melankólikusan indul. Szomorú férfiak, akik azt hallották, hogy kisangyalom,véled esett el a ló, kórusban éneklik a balladának is beillő nótát, kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet, istenem, nekem éneklik, sírhatnékom támad, de hopp, belép a hegedű, sarkában a cimbalommal, szaporázza, cifrázza, őrült tempót diktál, lélegzet ki-kihagy, és végül
egy orbitális hangrobbanásban egyesülünk.

Szokták mondani, hogy szülés után, kismamaként könnyen elvész a szexuális vágy.

Nem vész az el, csak átalakul.

Például bármikor lennék cimbalom a Balogh Kálcsi keze alatt. Vagy hegedű Kovács Öcsi álla alatt. Pendüljünk babám egy húron.