Lógunk a hangszeren
Az utóbbi időben rákaptam a zenélésre: a kisebbik gyerekemen léggitározok és léghegedülök.
A gyermek érzékenyebb az időjárás-változására, mint tíz levelibéka, kedélyét negatívan befolyásolja az eső, a cúg, a zimankó, érthető módon mostanában gyakorta rosszkedvű.
Rólam nem is beszélve.
A mindenható medicina a bajra: zenés-táncos babamamaraton.
Ám a kisded még nem áll meg a saját lábán, tehát úgy táncolok, ahogyan ő fütyül.
Hajdanában, lánykoromban egyik legkedvesebb elfoglaltságom – munka közben -ugyanez volt: feltettem egy lemezt, mondjuk egy Bob Marley-t vagy Frank Sinatrát és meghallgattam napjában kb. 150X, az írás monotóniáját megszakítva táncra perdültem. Kedély-javítónak hatékonyabb, mint bármely antidepresszáns.
Most ugyanezt a fittnesz-programot nyomom, hat kiló élősúllyal megbolondítva. Mint köztudomású, a hasfájós, nyűgös gyermeknél keményebb edző nem létezik, még a Keménységhez szokott vízipólósok is sírva feladnák egy negyedóra után.
Megállni, leülni szigorúan tilos. Leülésre a gyermekekben széria- felszerelésként beépített vízszint-jelző tüstént riasztja a netán elszenderedni készülő kisdedet, mire az bekapcsolja a szirénákat: Anya nem ül, anya ugrál -vijjogja, épphogycsak nem ad le kék fényjelzéseket, mint a mentőautó.
A minap egy undok, taknyos napon körülbelül ötvenszer húztam el Nóri kedvenc nótáját: ki ne ismerné a Csitári hegyek alatt című slágert?
A nóta Balogh Kálmán világbajnok cimbalom-művész csapatának feldolgozásában a kedvencem. Olyan hegedű szóló van a végén, Kovács Ferenc, alias Kovácsöcsi előadásában, hogy a fal adja másikat. Jobb, mint egy komplett wellness- hétvége: az ember megfiatalodik tőle, elsimulnak ráncai, kiáll a derekából az isiász, lelazul, mint a Rigalánc.
Én az egész napos műszak végére annyira begyakoroltam a számot – a gyermekkel a karjaimban – hogy úgy éreztem, a világ bármely koncertszínpadán képes lennék előadni ezt a hegedűszólót, virtuóz módon a a kisdedet használva instrumentumként.
Elképzeltem, ahogyan körbeturnéznánk Nórival a glóbuszt, világszenzáció, a nő, aki egy pólyáson ad elő magyar népdalokat. De ha világkörüli turné nem is jön most össze, Nórit egészen biztosan megggyőztem, hogy úgy tudok hegedülni, mint maga Paganini.
A Csitári visszafogottan, melankólikusan indul. Szomorú férfiak, akik azt hallották, hogy kisangyalom,véled esett el a ló, kórusban éneklik a balladának is beillő nótát, kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet, istenem, nekem éneklik, sírhatnékom támad, de hopp, belép a hegedű, sarkában a cimbalommal, szaporázza, cifrázza, őrült tempót diktál, lélegzet ki-kihagy, és végül
egy orbitális hangrobbanásban egyesülünk.
Szokták mondani, hogy szülés után, kismamaként könnyen elvész a szexuális vágy.
Nem vész az el, csak átalakul.
Például bármikor lennék cimbalom a Balogh Kálcsi keze alatt. Vagy hegedű Kovács Öcsi álla alatt. Pendüljünk babám egy húron.