Feleim, könyvre fel! – Ma nyílik a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál!

[ 0 ] 2012-04-19

Feleim, könyvre fel! – Ma nyílik a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál!

Tényleg nem azért, hogy nagyképűsködjek (De! Azért!) , de ma reggel Nietzsche Frigyes Imígyen szóla Zarathustra c. fosbarna, nagyalakú, egy borjú agyonütésére is alkalmas súlyú kötetével indultunk oviba. Tegnap meg Bob Woodward a Támadás terve c., szintén borjúcsapó, királykék kötetével érkeztünk, melyet Szofi lányom be is vitt a csigabiga csoportba és nagylelkűen hagyta, hogy a többiek áhítattal megtapogassák, de csak Franciska, a legjobb barátnője lapozhatott bele, mert az az igazi kiváltság.

Azt hiszem, Szofi azért hordja be a könyvespolcainkról a legnagyobb könyveket az oviba, mert úgy véli, hogy a könyv, méretének megfelelő tekintélyt kölcsönöz neki. Kétségtelenül nem kis tekintélye van a csigacsopiban. Talán ennyiből is világosan kiderül, hogy súlyos könyvfüggésemet csont nélkül sikerült átörökítenem elsőszülöttemre.

Könyvügynökként meg egyenesen utolérhetetlen a gyerek. A könyvvásár az egyik legkedvesebb játéka. A játék menete a következő: minden könyörgés és fenyegetőzés ellenére lepakol kb. 40-50 darab könyvet a polcról, kiteríti őket szépen a szőnyegen és felszólít, hogy vásároljak. A kínálatot elsősorban az Olcsó Könyvtár 3-4 forintos, ötven éves darabjai (mert azokat könnyű mozgatni) és az Európa Könyvkiadó hajdani Modern Könyvtár sorozatának példányai alkotják, mert azok meg szép színesek. A játék rituáléja értelmében én választok néhány könyvet, mire ő, szomorú, de együtt érző arccal türelmesen elmagyarázza, hogy melyik példányt miért nem áll módjában eladni nekem. Mert azt már odaígérte a nagymamának. Mert annak a borítóján van egy szép hajó, és azt nem adhatja. Mert amazt a szomszéd bácsi fogja megvenni, majd érte jön. Mert azt a lilát nem adja, a lila szín a kedvence. Mert az a másik meg egy csúnya, öléses könyv, nem való nekem.

Egy szó mint száz, a gyerektől könyvet venni lehetetlen. Egyetlen kivétel van, ha a könyv zöld. Mert a zöld színt nem állhatja. Ám amilyen rossz az eladásban, olyan jó a vételben a gyermek. Megint csak nem azért (De, de azért!), de négy éves, és idáig négyszer voltunk mi ketten együtt a budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, mert nekem az majdnem akkora ünnep, mint a karácsony és oda minden évben el kell zarándokolnunk. Legszívesebben négy napra felvernék egy diszkrét kis sátrat a Millenáris füvén, hogy zavartalanul átbogarászhassam az összes könyvet. Ehelyett persze szaladgálok Szofi után, aki eksztázisba esik, és az összes könyvet magáénak akarja.

Emlékszem, amikor másfél évesen kiszolgálta magát az egyik standnál és elmélyülten lapozgatni kezdte a “ Ha a világ rigó lenne” c. Weöres kötetet, mire összefutottak az eladók és pánikban, ugrásra készen figyelték, mikor kezdi el megenni/széttépni stb. a könyvet, de én higgadtan biztosítottam őket, hogy ne dőljenek be a mikrokorúakat sújtó előítéleteknek, nem mindegyik koncolja fel a könyveket, akadnak kivételes másfelesek, akik, mint láthatják, úgy bánnak a könyvvel, ahogyan a legtöbb felnőtt sem. És tényleg, egy szamárfül nem esett Szofi által, engem meg majd szétvetett a büszkeség, tessék, ha csak ennyi haszna van annak, hogy írok, már megérte!

Szóval kedves társaim a könyvfüggésben, igazi könyvünnep van a hétvégén, a Millenárison, gyertek, szagoljuk, lapozzuk, olvassuk, élvezzük – könyvre fel, feleim!