Embernek tartom magam, aki nő

[ 0 ] 2011-10-21

Mikor felkértük, hogy legyen az Aranyanyu Díj zsűritagja, Dr. Gyarmati Andrea gyermekorvos, olimpiai érmes úszó először azt hitte, hogy azért kerestük meg, mert ő is kapna egy ilyen díjat – amit örömmel el is fogadott volna. Ez a reakció sok mindent elárul a kezdeményezésünkhöz való viszonyáról.

– Otthon azt tanultam, hogy az ünnepnapokat el kell választani a hétköznapoktól. Meg kell állni egy pillanatra, és tisztelettel adózni a hétköznapok helytállásáért. Ezért is tartom nagyon jó dolognak ezt a pályázatot. Nekem szerencsém volt, mert a sport miatt a családunk mindig ismert volt. A mindennapi ember viszont teszi a dolgát tisztességgel, rendesen, de szinte csak a környezete számára válik ismertté. Tényleg piros betűs ünnep az, amikor valakinek a pályaívére azt mondjuk: nagyon jól csináltad, köszönjük. Olyan ez az egész, mint egy ölelés, mint egy simogatás.

Kérdésünkre Dr. Gyarmati Andrea elmondta, igazából soha nem érdekelte, hogy nőként néznek-e rá. Sem előnye, sem hátránya nem származott belőle. – Embernek tartom magam, aki nő. Az embernek a megbecsülését saját magának kell kivívnia – fogalmazott, majd így folytatta: – Igaz, az emancipációért sem rajongok, ha valaki eltartott volna, biztosan vállalok még három gyereket. Úgy látom manapság egyre több a férfias nő,és  szaporodik a nőies férfiak  száma is. Én szeretek nő lenni és jól esik , ha előre enged egy férfi, vagy felsegíti a kabátomat. Viszont nem várom el, hogy az üres kosárkámat ő cipelje mellettem.

A doktornő szerint a férfi-női szerepek megváltozásának persze jó oldala is van. Szemléltetésül elmesélt egy történetet, ami még pályája elején esett meg vele. – Egy apuka jött a rendelőbe a gyerekével, de csak állt az ajtóban, nem mozdult, kezében egy cetlit szorongatott.  Próbáltam rábírni, hogy szólaljon meg, haladjunk, sokan várnak még kint, mire ő közölte, hogy a felesége felírta neki, mit kell mondani. Kértem, hogy akkor adja ide a papírt és mikor a kezembe vettem, láttam, hogy arra a következő instrukció is fel van írva: „Köszönj szépen a doktornőnek!” – mesélte nevetve. – Kérdeztem, mi baja a gyereknek, köhög-e, volt-e láza, de nem tudta megmondani,pedig ő is ott él a gyerekkel nem voltak elválva… Szerencsére, ez mára megváltozott. Azok a fiúk, akik most válnak apává, segítenek a gyereknevelésben. Ma már az sem szégyen, ha egy férfi marad otthon a GYES-en.

Sokféle elismerés létezik, ami révén az ember megbecsültnek érezheti magát a szakmájában. Egy orvos számára a legegyértelműbb visszajelzést mindig a gyógyult gyerekek és a megnyugodott szülők jelentik. – Persze, az is nagyon jólesett, hogy most beválasztottak az ötven legbefolyásosabb magyar nő közé, de ugyanolyan sokat jelent, hogy az a gyerek, aki elbúcsúzik tőlem 18 éves korában, behoz, mondjuk egy fényképet, vagy később is visszajár meglátogatni.