A köldökzsinór keze messzire elér

[ 0 ] 2012-04-02

Vajon milyen titkos céllal gyűlik össze annyi kismama rendszeresen az ikea-áruházakban? Mire készülhetnek? Sehol annyi nagyhasú nőt nem látni egy rakáson, mint ott. Gyanakszom, hogy valami rejtett kismama-összeesküvés van a háttérben, de egyelőre nem tudtam fényt deríteni a mibenlétére.

Nekem biztonságot ad, hogy ilyen tömegben vesznek körül, legszívesebben folyvást odarohangálnék hozzájuk, és kérdezgetném őket, hogy ne haragudj, te hogy bírsz ilyen méltósággal járni, mikor akkora a hasad, mint a Szent István Bazilika kupolája? És te szoktál arra ébredni csuromvizesen az éjszaka közepén, hogy olyan, mintha a gázgyár esett volna rád, mert agyonnyom a hasad? És te ismered a fordított klausztrofóbia érzését, amikor nem attól parázol, hogy te szorulsz be a liftbe, hanem az a para, hogy úristen, valaki be van zárva a hasamba és dörömböl?!

Mivel az ikea-áruházakban amúgy is olyan otthonos a hangulat, sok a várandós kolléganő, együttérzésre bőven számíthatok, tisztaság van meg kedvesek az eladók, én meg még mindig nem tudom, hol fogok, arra gondoltam, mi lenne, ha az ikeá-ban szülnék? Annyi kényelmes ülő, fekvő satöbbi alkalmatosság van, amin remekül lehet vajúdni, számtalan szoba számtalan ággyal, kanapéval, becuccolhatna az egész pereputty, a barátok is, mind körülöttem lehetnének, mint régen a kulcsosházas bulikban, csak nem ihatunk már annyit, mert megvénültünk, én meg ráadásul nemhogy öreg, hanem még állapotos is vagyok.

Úgyis a legtöbb kórház repi- szülőszobáját ikea- bútorokkal rendezik be, itt meg adva van minden, miért nem inkább itt rendeznek be egy szülészetet? Szerintem tök népszerű lenne. Ezzel az áldatlan vitának is véget lehetne vetni: sem otthon, sem kórházban, szüljön a legközelebbi ikejában!

Vásárolni kettesben voltunk ott a Dr.T-vel (Drága Társ, vagyis férj), mert a lányunk elment vakációzni a nagypapához. Mentünk érte az oviba aznap, már a takarítónéni is ezzel fogadott, hallom Szofi megy nyaralni a nagypapáékhoz, mindenkinek elújságolta, rettenetesen be volt sózva, hogy metróval utazhat a föld alatt, meg mozgólépcsőn.

Én meg bepakoltam a cuccocskáit a hátizsákba, játékot nem is tett be magának, csak könyveket, úgy látszik ez öröklődik, könyvvel neki is könnyebb. Meghatóan kis helyen elfért a teljes pótyerkája, de mint kiderült, azért is, mert a papucsát nem csomagoltam be. Ebben semmi meglepő nincsen, mert gyermekkorom leggyakrabban hallott mondatai a következők voltak:  vedd már fel azt a … papucsot, ne mászkálj mezítláb! És persze, hogy nem vettem fel, és mondanom sem kell, hogy a lányom sem veszi fel, pedig igenis szoktam jó példával papucsban elöl járni, legalábbis a kövön, télen, mert az tényleg hideg, de hát a géneket nem lehet átverni, a papucs létjogosultságát a lányom ugyanúgy nem hajlandó elismerni, mint az édes jó anyja.

Kikísértük nagyapapáját és unokáját a villamosmegállóba és mintegy tíz percen át integettünk (végállomás, sokáig áll benn a villamos), ő meg büszkén vissza, tessék, én megyek nyaralni, nekem már van magánéletem, és látszott, hogy még az integetést is újdonsült önállósága egyik fontos állomásának éli meg, belead anyait, apait. Mi ketten meg csak lestünk, hogy tessék, már villamosozik is kifelé a fészekből ez a gyerek, pedig nemrég még itt kapaszkodott ő is a köldökzsinórba, ahogy most a kishúga.

De mindig kiderül, hogy a köldökzsinór elvágása a világrajövetelt követően csak egy merőben szimbolikus gesztus, a köldökzsinór keze messzire elér, átnyúlik egy életen, és csak pislogtunk egymásra meghatottan a gyermek apjával, basszus, már most hiányzik, húzzunk gyorsan vásárolni, vegyünk neki miniíróasztalt az ikeában ahogy megígértük, mert bárhova is megyünk, úgyis mindig csak neki vásárolunk.