Pásty Júlia: Szkájpolók

[ 0 ] 2014-05-09

Idős korban kénytelenek vagyunk mindenkinél jobban szeretni önmagunkat, a betegségeink mellett is, gondolunk arra, hogy még egyszer. Nem is csoda, hogy Imola azt álmodta, hogy két nemi szerve van. Azonban egyik sem müködött, se a női, se a férfi.senior_kd copy

Zöldet jelzett Jóska skypja, azért hívtam, hogy ne gondolja rólam, hogy én is láthatatlanná tettem magam, mint szerinte Sanyi teszi, ami vagy igaz, vagy nem. Ugyanis Jóskát unalmasnak tartja, aki csak elveszi a drága idejét, ami nem is tudom, miért drága, mert nincs is állása, néha kap valami lektorálást.

Jóskával fél évszázada ismerjük egymást. Mindig adott a megjelent könyveiből egy példányt, így az ő verseit rendszeresen olvastam, némelyet fejből tudom. Már nagyon rosszul éltünk a férjemmel, gyakran otthon se volt, elutazott. Jóska aludt a vendégszobában, nagyon kívántam, vártam hátha bejön a szobámba.

Válás után a barátnőjével látogatott meg, én akkoriban többször kértem tőle tanácsot. Amikor elváltak az útjaik Margitkával, akkor már komolyan gondoltam arra, hogy akár több is lehetne köztünk, mint barátság. Már húsz éve szerelmes voltam belé, akkor írtam első versemet: a habok közt találkoztunk, a tenger elnyelte szemed kékjét.

Harmincévi barátság után megtörtént, amit már nagyon régen szerettem volna.

Hogy jutott eszedbe – kérdeztem.

Nekem mindig is eszemben volt, jó nő vagy, csak voltak körülötted.

Azon a nyári napon óriási felhők gyülekeztek, mintha villámlott volna, bizonyosan, de mi nem láttunk semmit.

Megfogta a kezem, és kétszer elszólta magát, hogy feküdjünk le. Ültünk, teáztunk, odajött mögém, és úgy átölelt, majd felkeltem és bementünk a szobába, levette a blúzomat, csókolt, simogatott, fekve vadul csókolóztunk. A szexben mindent lehet csinálni, az kizárólag két emberre tartozik, mondta, hogy a gátlásaink lehulljanak.

Hajnalodik, hallod a pacsirta dalát?

Nem pacsirta az, Kedvesem.

Dongó zümmög?

Az óra ketyeg.

Már nem tudom, vagy éjszaka jön, vagy hajnal mondta Jóska.

Júniusban elnémulnak a madarak párzás után. Csak egyszer párzanak?

Igen, de van amelyek kétszer.

Szegény madarak, mondá, Jóska, heves csókolózás közben. Az az igazi szerelem, amelyik lassan, éveken át érlelődik.

Tetszik egy mondatod. A könnyek a múltban gyökereznek.

Szeretnék nagyobb költő lenni, mint Ady.

A vihar fákat döntött ki, miközben mi is viharban voltunk az ágyban.

Búcsúzóul, azt mondta, hozzá bármikor elmehetek.

Amikor egyedül maradtam a kéjes illatok között, arra gondoltam, szinte hihetetlen az, ami köztünk történt, soha nem szeretném elveszíteni őt, ő testvérem is, vagyis eddig az volt, most már, attól sokkal több. Ösztön vagy szerelem, ez itt a kérdés?

Csodálatos ez a vonzalom, amit iránta érzek, beleremegek, amikor rágondolok. Azt hiszem, a férfiak nem tudnak így szeretni. Nem is emlékszem, hogy valaha is történt volna velem ilyesmi. Írtam is egy verset a hiányáról.

Még néhányszor találkoztunk boldog ölelésben, de már akkor szóvá tettem költözésemet, persze ezt ő nem fogadta el. De nekem más kötelezettségeim is voltak a gyerekekkel kapcsolatban.

Már elköltöztem, de visszajártam hozzá, bort vittem neki, ő meg nekem üdítőt, szagolgatott, hogy jó illatom van.

Voltam a nőgyógyásznál!

Jóska nem szólt semmit. Irodalomról beszélgettünk, majd az idősebb korban született gyerekekről. Jóska szerint az idősebb korú szülök gyerekei zárkózottabbak. Szerintem meg okosabbak, a tudósok nem voltak a szülők első gyerekei.

A költők se, természetesen van kivétel. Én is az vagyok.

Beszélgettünk, nevetgéltünk, szeretkeztünk, nagyon jó kedvem volt. Nem is tudom honnét jött az ötlet, de szóltam, hogy nem is kérdezted, miért voltam nőgyógyásznál?

A nők nem szeretnek arról beszélni.

Akkor én neked most megmondom, terhes vagyok.

Ki az apja?

Te. Hogy lehet ilyet kérdezni.

Csak azért, mert vannak olyan nők, akik nem tudják.

Én csak veled voltam.

Most ugratsz, ugye?

Nem.

Hát ritkán volt, és nem mondtad, hogy kell vigyázni.

Így is akartam és jót nevettem.

Jóska gyanakodott, de a végén elhitte.

Nem veszed észre, hogy más a hangulatom.

De igen, ilyennek még nem is láttalak. Majd elmegyünk a Síposhoz.

Nem megyünk sehova, ez már túl van a három hónapon, én is azt hittem, hogy elmaradt, és itt a gyerek.

Akkor, én most mit csináljak?

Semmit.

Jóska azonnal megváltozott. Ki neveli fel?

Én.

Nekem milyen kötelezettségem lesz?

Majd eljössz meglátogatni.

De te sem vagy már fiatal, meg az a rengeteg kiadás.

Nem baj. Képzeld el, fehér lesz a haja, és a fekete zongorát fogja szavalni születése után, közben önfeledten kacagok.

De mégis mit mondasz, kitől van?

Megmondom, hogy a Szentlélektől.

Új messiás fog születni! De Margit nem tudja meg.

Senki nem fogja megtudni.

Úgy tűnt, elhitte, és kérdezte, mikor fogok szülni.

Márciusban.

A februári gyerekek okosabbak. Visszaszámolt. Az akkor történt, amikor nálad voltam, és én akkor ittam valamennyit, az nem árt? Megbeszélted az orvossal?

Almát eszegettem, ő elcsendesedett, vacsora után megszólalt.

Három hónappal ezelőtt, mielőtt hozzád mentem, voltam egy társaságban, jól éreztük magunkat, felszabadult voltam, felemeltem a kezem és azt mondtam, új messiás fog születni! Akkor még nem hittem, hogy valóra válik.

Én csak nevettem, jól mondtad, megérezted. Okos gyerekünk lesz. Képzeletben átéltem, azt hogy közös gyerekünk lesz.

Így múltak a hónapok, néha felváltva hívtuk egymást, de nem találkoztunk.

Egy újabb költözés után már többet nem hívtam, ő nem is tudta a telefonszámot.

Húsz év múlva elutaztam Jóska városába, az utcán véletlenül összefutottunk, fogorvosnál volt éppen. Megpusziltam, úgy örültem. Semmi nem jutott eszembe, abban a pillanatban. Két órát beszélgettünk, hívott hozzá, de nem vállaltam. Van mit pótolni, hisz két évtized óta nem igazán tudunk egymásról semmit.

Azóta szkájpolunk.