Babarczy Eszter – Élet és Irodalom 2003.

Vegyük mindjárt elsőnek Rácz Zsuzsa bestsellerét, amelyet szerintem érdemtelenül nem méltatott szóra a “komoly” kritika. Persze, be kell vallanom, én magam is akkor határoztam el, hogy megvásárlom a kötetet, amikor újszerű marketingjébe ütköztem – sose láttam még könyvet a metró mozgólépcsőjének hirdetőtábláin ilyen agresszív izgalommal hirdetni. Sőt és egyáltalán: könyvet hirdetni. Elsőre kissé obszcén, de határozottan előremutató gesztusnak tűnt. Mire egy könyvesboltig jutottam, már a II. kiadásnál járt a könyv (ami persze második utánnyomást jelent, de ilyen apróságokra marketingügyekben kár figyelni), s ahogy most gépelem e karaktereket, alighanem VIII.-ról IX.-re ugrik a kiadások sorszáma.


Rácz Zsuzsa adta az ötletet, hogy az életrajz műfajáról elmélkedjek. Sokan megjegyzik, hogy a könyv pusztán Bridget Jones-utánérzés, magyar változat, amely egy másodlagos piacon akar tarolni, s biztosra megy, mint a Star Wars-matricák. És mintha maga a szerző is belenyugodnék ebbe a minősítésbe – mint a Magyar Narancs-interjújában megjegyzi, nem akar ő más lenni, mint a legjobb lábú magyar lektűrszerzőnő, figyelemre méltó PR-tehetséggel.
Mindenesetre, bárminek köszönheti is sikerét az önéletrajz-regény, én mérhetetlenül sajnáltam, hogy Rácz Zsuzsa elfedi azt a nagyon szép, szívszorító könyvet, amely egyszerre szól egy fiatal nőről, egy családról és az elmúlt tíz évről. A Bridget Jones-recept, vagyis a harmincas szingli pasikeresési és önmegvalósítási komédiája, méltatlanul háttérbe szorítja a könyv érzékenységét, a komédiától idegen szatirikus keménységét, fegyelmezett iróniáját és személyes hitelességét. Komoly erőfeszítést követel az olvasótól, hogy — az egyébként nagyon szórakoztatóan és tehetségesen megírt — Bridget Jones mögé túrva előhúzza egy sémába nem kényszerített élet kis darabjait, mondatokat, amelyek nem “rólunk, minden nőről”, hanem egy bizonyos nőről szólnak. Egy küzdelemről, megpróbáltatások személyes feldolgozásáról, rákos daganatról, heroinfüggő testvérről, családi és munkaerőpiaci megaláztatásokról, ostoba, érzéketlen, tehetetlen vagy sekélyes emberekről és mindezek csodálatos túléléséről. Ez a szövegmélyi áramlat okozott nekem örömet a könyvben – és gondolkodtatott el arról, hogy miért volt szüksége egy nagyon tehetséges embernek az egyszerű sémákra, hogy biztonságban érezze magát a könyvében és a piacon.

Dr. Babarczy Eszter
Irodalomesztéta és filozófus