Az Olvasó Nő
Terézanyu Határontúl-Különdíj:
Magyari Tekla
Székelyföldi Szingli
Az Isten is Neked teremtette! – küldi át Mancim a Terézanyuságom története című pályázat linkjét. Mancikám 2 éve vált el, nem egészen 2 év házasság után. A milliárdos székelyföldi asszonyélet után várta őt a nagy szabadság, a ’85-ös évjárat, két fekete változatban is, Zsoltika és Péter személyében. A budapesti, erdélyi szász származású és neveltetésű Barbarámat is ugyancsak két ’85-ös hozta ki a válásából: Sanyesz, a 23 éves kártyás-trafikos, s talán az Attila (vagy Adrián, vagy Emil nevű dobos.) Ex 23 éves ex férje után sikerült egy-két újabb „művészlelket” beszerezni, eltartani. Sosem tanulunk a hibáinkból?
Ultra-pezsgő kulturális élet után írom e néhány sort. A SzÁrnyak József Attila és Jim Morrison előadás után vagyok. Értelmiséginek mondott, székelyföldi, 30-hoz közeli szingli személyében.
Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő zajlott épp, meg Országos Magyar Tantárgyverseny és Irodalmi Kreativitási Vetélkedő az iskolások számára. Kiöregedtem, s a munkán túl az évi egyszeri szex gondolata éget és éltet, utóbbi 2 szingli évem átlagán bosszankodva. Átlagos székelyföldi szingliként. Székelyföldön egyébként a szingliség jelensége – még – nem átlagos. Tavaly egyszer szexeltem – mert nem lehetett a legnagyobb jóindulattal sem finoman, nőiesen, szeretkezésnek becézni – a Budapestről hazatelepedett, elvált restaurátorral. Tavalyelőtt meg kétszer-háromszor, a munkatársból hirtelen előlépett, világ-és cuna-látott dzsigolóval. Utóbbi legalább izgalmas volt a titka miatt… Ám inkább maradtam azóta is facér, mintsem éljek-haljak esztelenül a facér…
A 2 gyerekes, elvált, fél-erdélyi restaurátor kitartó udvarló volt. Az utána következő 1-2-3 és 4 gyermekes házas pasik már kevésbé… pedig még akár szerelmes is lehettem volna – ha engedek a nagy dramaturgiai könyvek, s az Élet nevű hatalmas kasszasikerű bohózat szabályának. A házassal sosem szexeltünk konkrétan, mai értelmében, sosem aludtunk együtt – pedig az fontos lenne a szingli nő számára. Azt mondják itt, a székelyek, hogy a nő olyan, mint a paszuly (tájnyelvi kifejezéssel élve, mint a fuszulyka. A fuszulyka a férfi nemi szerv népi nyelvét is jelöli, amúgy jelentése: bab – lásd babszem, Babszem Jankó 
. Szóval, a nő nálunk, székelyeknél legalábbis, olyan, mint a fuszulyka: ha jól fel van karózva, nem szalad el sehova…
„Aki él, mind anyaölbe, szerelemre vágy” – hallgatom a József Attila vers- és táncest kocsmán átszűrődő sorait. Sokan vagyunk, akik apa-ölbe, netán mama-hotelbe kívánkoznánk… azaz nem felnőttnek, kényelemben, felelősség nélkül, mama pénzén, kosztján és kvártélyán élni. Ez az időhúzás…
Mester fokozatú egyetemi szakdolgozatomat a székelyföldi szingli-jelenség és a magyar média kapcsolatáról írtam. Az 5 darab 50-hez közeli férfi egyetemi professzor a témám hallatán szembe nevetett a szakdolgozatom megvédésén. Pedig szimpatizáltak, értették a humort, és viszonylag liberális kényszerek közt működik az intézmény. A személyes szakdolgozat-megvédés végén azonban – természetesen – én kerültem ki győztesen.
„Tudom, azt szeretik, akinek mutatom magam, és nem engemet” – szűrődik agyamba a kocsma fergetegén-forgatagán át újra József Attila. S ilyenkor elhatározom – női keménységgel és következetességgel, hogy igenis, le se szarom a megfelelési kényszert, ami – anyukámnak köszönhetően – 28 éven át meghatározott, s a maximalizmus felé terelt. Az erdélyi regényekben megvigaszatalódom: talán még érték, amit Méhes György képviselt, talán lesz nekem is Egyetlenem, talán lesz olyan családtörténetem, mint Wass Albert Elizájának, talán lesz bennem annyi női fortély, furfang és virtus, mint a Funtineli boszorkányban, s talán annyi jóság és szépség is, mint Szabó Magda Régimódi történeteiben. Hogy a Szép szerelmek krónikájáról, másik nagy kedvencemről már ne is beszéljek.
Az irodalom a lélek gyógyszere, mai használattal élve viagrája is – írja Szakács István Péter, magyartanár, író, akinek munkám, bátorságom, önmagam is köszönhetem. Mami és jelenlegi főnököm mellett neki köszönhetem, hogy az voltam, lettem, s leszek, aki leszek.
A marosvásárhelyi művészeti egyetem friss szingli-mestereként azon filóztam tavaly, hazafelé az autóban, miként fogom ünnepelni újabb diplomám. Felhívtam a 10 ünneplésre esélyes barátot-barátnőt. Épp senki nem ért rá. Mint hétvégén általában. Mindenki épp pasival, családdal vagy feleséggel ügyködött azon az estén. Mikor már majdnem zokogtam az egyedüllét messziről feketének sejlő oltárán, önsajnálta mártír-lelkem épp hogy nem dicshimuszt követelt kibuggyanó egómnak, s azon bosszankodtam, hogy – számomra elsöprő – szakmai sikerem, fölényem és győzelmemet nincsen kivel megünnepelnem. Aztán jót nevettem: székelyföldi szingliségem magányos történetét – stílusosan, megadva azért a módját – egyes-egyedül ünnepeltem.
Végülis rólam szólt, nekem, s az engem távolról szeretőknek.
Keveredtem tipikus „jól megcsinált” színdarabba is, (piece bien faite) akár egy Molnár Ferenc Liliom-szindróma is lehetett volna belőle, a sziruposnak tűnő, tipikus dramtaurgiai fogásnak, a szerelmi háromszögnek (ötszögnek, hatszögnek stb.) is bedőltem.
Keveredett mellém budai zsidó gyerek is, – bár köztudott, hogy semmi bajom a zsidókkal, Erdélyben szinte alig hallani zsidózást, évszázados küzdelmek okán talán mi, székelyek, toleránsabbak voltunk/vagyunk(?) a más kisebbségekkel is.
Tavaly május elsején – a csajok kérésére, tapasztalati alapon, baráti társaságban – kiselőadást tartottam a metélt fütyi előnyeiről és szépségéről is, „próbáljuk meglátni mindenben a jót” – alapon. A székely csajok/asszonyok mélységesen megbotránkoztak őszinte szókimondásomon, s az állítólagos barátnők el kezdték félteni férjeiket, párjaikat is.
A szingli nőre a legönnyebb féltékenynek lenni: általában van pénze, de legalábbis több, mint a sokgyermekes anyáknak, ad is magára, – hiszen eladó a húspiacon, s nem a gyerkőcök viszik el a ruhapénzt. S álatlában ideje is akad mindarra, amire csak kedve szottyan.
Azonban azt mindannyian tudjuk, nemcsak a 20 éves anorex-bébiké és pláza macáké a porond, még ha a multi-világ azt is sugallja. Úgyhogy csúnyának alázott okos lányok, hajrá! Az őszinteség üt – megtapasztaltam.
Nálam szebb, csinosabb, gazdagabb csajok pasijai/férjei vagy ex-ei álltak/állnak sorba nap mint nap a – rövid távú – kegyeimért. Pedig mindigis – hol tudatosan, hol sértődötten a világra – de második, harmadik, ötödik, huszadik háttér-lény voltam a szép szőke nők árnyékában.
Egyetlen komoly, tartós kapcsolatomban 4 évből kettőt terézanyuskodtam is, pénzt, szerelmet, odaadást kínáltam fel bután az engem már nem szerető ex-vőlegény-jelöltnek, aki – az akkori 49 kilómmal szemben – a 80 kilós, térdig-érő-mellű színésznővel csalt. De 26 évesen – 8 hónapnyi hezitálás után – úgy döntöttem, ennyire fiatalon még nem alkuszom. (Ráér az majd 30 felett is, ha muszáj.) Kutya kötelességünk az emberi méltóság mindenek feletti védelme, hinni abban, hogy van/lesz még jobb is, nem megelégedni az első jöttment, senki- és semmiházi, utolsó „álmokfutóval”. Ha nem hinném, többé nem tudnék szembenézni önmagammal.
Jelen írás szerzője megy, és kiadós kebelborogatás után mellizmozik hármat, s bekap egy-két hormonkezelt csirkemell-csíkot rántva, hogy ha nem hal bele a rákba, legalább nőjön a női szimbólumként emlegetett mérete, száma, 70 B-ről legalább 75 A –ra. Hogy – ha nem is az IQ-hányadossal egyenes arányban – de bulvárosan vastagodjék az írói vénája, vagy legalább a pénztárcája.
„Ki szeret, nem találhat, oly boldogtalan, mint a gyámoltalan állat” – folytatódna a székelyudvarhelyi kultúr-show.(kk) Aztán az ugrik be, hogy 20 nap múlva 10 éves érettségi találkozó. Ki gyereket-férjet, ki cipőt, ruhát, szilikon-mellet, felvonultatunk. Megmutatjuk mind, 180-an, 2000-ben végzettek, hogy hibátlanok, sebezhetetlenek, és főként, hogy maradéktalanul boldogok vagyunk. A húszból két hajadon barátnémmel, – bocsi, egyik nem hajadon, elvált – felvonultatjuk a külső megvalósításunk. Nincs gyerekünk, hát elő a turkálós Gucci táska, a second hand-es Prada cipő! Mert a Szex és New Yorkból ezt tanultuk!
2010.06.08. 15:30
Gratulálok! Áj lájk it.
2010.06.09. 10:42
Nagyon tetszik! gratulálok Magyari Teklának!
2010.06.09. 12:04
Kedves Tekla!
gratulálok a díjhoz, nagyon jó az írásod!
Ohh , hol vannak már ezek az édes-bús szingli történetek,
nosztalgiám támadt és arra gondoltam, hogy még egy kicsit
kereshettem volna, mielőtt férjhez mentem.
2010.06.09. 14:40
Üdv,
Magyari Tekla
2010.06.20. 17:58
Ki válogat, szarba kap! – mondanám én is székelyesen, ha nem láttam volna a végén, hogy csak 28-29 éves vagy. De így még hagyhatsz magadnak bő tíz évet:) Marosvásárhelyen a volt osztálytársaim közül többen mentek férjhez és szültek első gyereket 38-42 évesen.
Anyagilag sokkal jobban állnak, mint akik megkezdték az elvárt időben. Valamit valamiért.
Tetszik az őszinteséged!
2010.06.20. 23:50
Kedves macskusz!
Tetszik a székely mondásod – bár pont így nem hallottam Székelyföldön. van benne talán vmi, mint minden szólás-mondássá vált dologban. talán épp azért válnak a közbeszéd szófordulatává, mert igazak. kicsit. de mint mindennek, ennek is legalább 3-4-5-6-7 stb. vonzata, árnyalata van. Nem szeretnék 4O évesen szülni. A nőgyógyász sem tanácsolja. de megeshet – későn érek. az anyagiak számomra nem elsőrendű szempont. asszem. félvakon tapogatózom, keresgélek, mint mindenki más.
sokan. valóban, most, pillanatnyilag más élvez elsőbbséget az életemben, nem a pártalálás, sem a gyerek. nem hinném, hogy jó húzni az időt, nem hiszem, hogy 28-9 évesen egészséges a “mama-hotel” (én egyedül élek). sem magunknak, sem a mamáinknak – mert ugye rájuk is kell(ene) gondolnunk – amíg vannak. az osztálytársnők férjhez mentek, el is váltak, gyereket is szültek – nem mondom, hogy nekem nem hiányzik. de mint a szalmakalapnak – annak is eljön, remélem az ideje nálam is.
A keleteurópai szinglik 9o-95%-a kényszerszingli. egy tanulmány szerint legalábbis. a kényszer is sok mindent takar/fed. nem így terveztük/zzük. de ha már így alakult, örüljünk a MOST-nak, a MÁ-nak. fölös sírni. bár néha jó. katartizáló. de hasznosabb a lépés, a tett. a román úgy mondja, “nu vorbe, fapte” – persze, mi szövegelünk. írunk. de a semminél az is mindenképp több.
én is mentem majdnem férjhez, kétszer, ugyanahhoz, aztán mégsem.
válogatok, de legalább nem válok. gyerekkel a hónom alatt. Édesanyám egyedül nevelt fel hármunkat. Nem saját döntéséből kifolyólag. én azért szeretném apával fölnevelni a palántáimat. ha lehet. ha nem, nem.
nem kell mindenkinek feltétlenül anyává válnia. nem biztos, hogy az élet egyetlen és kizárólagos értelme a gyerekekben van. de lehet. régen is voltak – a Nagycsalád számára hasznos – vénleányok, nagynénik és nagybácsik. stb.stb.
aztán persze lehet, hogy szépen mi is megalkuszunk, beérjük egy puhapöccsel, elnézést, lanyha fütyivel, egy slápjáratos – ahogy Csíkban mondanák – lepcsibuszos papuccsal, (aki este 6-kor rohan haza) vagy egy agresszív alkoholistával. ki tudja. de legalább megpróbálunk picit másképp keresgélni, kapirgálni a húspiacon, a kisvárosi szemétdombon, vagy a pasi-szekönd-hendben. hittel, reménnyel. és sztem ez a legfontosabb.
veszélyes kicsit az őszinteség,
köszi,
üdv,
M. T.
2010.06.23. 23:01
Szia, M.T.!
Kicsit visszavettél a hsz-ben abból, amit a cikkedben leírtál. Nem baj. A cikk nagyon élére állít dolgokat, amelyek igazak, de amelyeken érdemes változtatni. Sok anya hülyét csinál a saját lányából. Általában tehetetlen dühből, irigységből – persze minden szépre hivatkozva. Általában úgy műxik, hogy én nem tanulhattam, tanuljon hát ő, amig megpúposodik s félvak lesz, én nem csinálhattam karriert, mert az akkor nem úgy volt, nem engedték, nem lehetett, csináljon hát a lányom. De ha már én nem szexelhettem, akkor ő se! Ezt az utolsót nem értem. Akkor ennek is fordítva kellene lennie: ha én nem, hát akkor ő igen. Ezen a ponton jön be a gonoszság a képbe. Ha pedig nincs társkapcsolat, nincs gyerek, nincs boldogság. Aláírom, hogy nem mindenkinek való, kellenek egyedülálló nők (sok pedagógus van, aki nem is vágyik erre), tudósok, akinek az életébe nem férne be – szabad döntésből. De épp azért írtam a későn férjhez mentek példáját: mentek volna ők idejében, DE… De a mama megmondta (régebb föld a földhöz, ma diploma a diplomához, legyen az puha pöcs, idézet Csernus…). Én igen hamar megláttam, mihelyt szétnéztem a közép- és felsőokatatási porondon, hogy leendő párom nem a kollegák közül fog kikerülni, mert (sablon ide vagy oda), nem egyeznek a férfiideálommal. Nemtelenek, semlegesek, a nők túl férfiasok, a férfiak semmilyenek. Egyetemi éveim alatt egyetlen tanárom volt, akiről lejöttek a másodlagos nemi jegyek, s mikor bejött az előadóterembe, azt is magával hozta, hogy ez egy férfi. Nemcsak tanár. Szóval akiket felsoroltál, valszeg mind diplomások, és számodra alkalmatlanok. Javasolnám, hogy nézz körül másutt (közeg- és stratégiaváltás). Még nem írtam meg, hogy úgy mehettem férjhez, hogy nagylányomat helyettesítvén egy kocsmában, ahol nyári gyakorlatát töltötte, mint vendéglátó-tanonc, úgy fellelkesültem sikereimen, hogy egy nyarat végigdolgoztam egy presszóban. Főiskolai adjunktusként. S mikor elmeséltem egy-két idősebb kollegának, azt mondta az egyik tanszékvezető: nagyon hasznos nyári foglalkozás, egyedülálló kolleginák előnyben:)
Üdv, Macskusz
2010.06.29. 22:31
Szia, Macskusz, látom, idősebb, tapasztaltabb vagy nálam, és ez a fajta kommunikáció sztem jó. hogy van. erre lehetőség. ÉN NEM MONDOM, HOGY MEGMONDOM A TUTIT, MERT 1. KI VOK ÉN, HOGY MEGMONDJAM A TUTIT, 2. NEM TUDOM, HOGY VAN-E EGYÁLTALÁN TUTI RECEPT/TIPP/TRÜKK/FORTÉLY, NEVEZZÜK, AHOGYAN AKARJUK. 3. nem a válaszok a lényegek sztem, hanem a kérdés, kérdezés maga. talán. ÉN CSAK FELVETETTEM NÉHÁNY GONOLATOT. ŐSZINTÉN, AHOGY MOST GONDOLOM. AZTÁN FENNTARTOM A LEHETŐSÉGÉT, HOGY 2 ÉV MÚLVA PL. ENNEK AKÁR AZ ELLENTÉTÉT, A TÖKÉLETES HÁZASSÁG TITKAIT ÍROM
DE EZT JELEN PILLANATBAN LEGALÁBBIS ELÉGGÉ KÉTSÉGESNEK LÁTOM… ANNÁL IS INKÁBB, HOGY A VILÁGIRODALOM IS – AMINEK NAGY RAJONGÓI VUNK – A FÉRFI-NŐ TUSÁJÁT FIRTATJA – ÉVSZÁZADOK ÓTA.
sőt! próbáltam fehéret, székelyt, zsidót, budait, románt, cigányt, fiatalt, idősebbet, elváltat és házast, agglegényt és ifjoncot, stb… kár általánosítani… bűn is talán. DE NEM ADTAM FEL A REMÉNYT. 
DE NEM IS KERESEM ŐT MINDENÁRON… HA JÖN, JÖN. HA NEM, NEM.
NEM FOGUNK MEGOLDÁST TALÁLNI.
DE LEGALÁBB KERESSÜK.
DE LEGALÁBB OLVASUNK.
S TALÁN TALÁN EZ AZ IRODALOM/ÉLET/SZÍNHÁZ/MŰVÉSZET STB. LÉNYEGE. TALÁN.
DE LEGALÁBB ÖRÜLÜNK A BESZÉLGETÉSEKNEK
VAGY AZ ABLAKUNKBAN CSEPEREDŐ MUSKÁTLINAK. stb.
14 éves koromtól dolgozom nyáron, ha tehetem. bolti eladó voltam, telefonos beszélgető 2 napig, kukoricát címereztem magyarországi munkatáborban, epret szedtem, gyomláltam, mosogattam szintúgy az Anyaországban. rövid ideig. diákként. nem büdös a kétkezi munka! sem az abból élő emberek.
NEM ELFELEJTENDŐ, HOGY KISVÁROSBAN MINDEN KICSIT MÁS, MINT PL. PESTEN, A NAGY FALUN…
meleg üdvözlettel,
m.t.
2010.07.19. 21:15
Igaz, hogy Magyarország egyharmada Pest, de én nem ott lakom:) Jelenleg egy 160 fős kistelepülésen:)
Az jó, ha mindig fenntartod a változás és szemléletváltás lehetőségét. Üdv, Macs
2010.07.20. 14:00
Most olvasom Lejla Twint: amennyivel idősebb, annyival jár előtted. Ő már tudja, mit akar. Pontosabban kit /milyent akar.
2010.09.26. 01:05
Valamikor régen, a székelyudvarhely sportcsarnok előterében “csápoltunk a metálra”, dübörgött a rock, fiatalok és szabadok voltunk… Egy barátom keservesen szenvedett önnön feszültségétől, miközben egy általam csodált lány.. NŐ volt legfőbb vágya, akit tettlegességemmel aznap estére (s talán még tovább) megfelelő távolságba röpítettem, ahhoz, hogy Zoltán barátunk egy életre megutáljon (utóbb ennek hangot is adott). Tekla nem ismert, s azóta sem ismer, mivel másnap – amikor bekopogtam ajtaján, hogy folytatva az estét megalapozzam azt, amihez nem szükség jóindulat, sem nőiesség, hogy szeretkezésnek nevezzük – szemembe mosolygott és éppen csak hogy nem nevezett kisfiamnak, úgy küldött el.
Azok számára, akik Teklát nem ismerik, de “értik”, a fenti történet új tartalommal töltheti meg a valóban lenyűgöző írás olvasását.
Egészséget!