Hozzászólás: Holtomiglan, vagy holtodiglan?

Szerző: Magdó

Magdó — Tue, 12 Jan 2010 19:38:58 +0000

Van azért olyan is, amikor minden passzol, az unokahúgom esküvője a régi törökfürdőben volt, volt kórus is, meg virágszórás, nagyon szép, és megható volt, nem volt túlzás. Csak meg kell találni az ízléses egyensúlyt. És az elhatározás is látszott rajtuk, nem volt dilemma.

Szerző: Kamilla

Kamilla — Thu, 07 Jan 2010 14:13:06 +0000

Sok esküvőn voltam már, és bevallom sok nem is tetszett, általában azok nem, ahol nagyon nagy feneket akartak keríteni, verssel, meg kórussal, meg mittudomén. Valahogy az pont elveszett, hogy ezek ketten itt most tényleg.
Volt viszont, ami nagyon tetszett, pont azért, mert a pár szövetségére koncentrál. A zsidó esküvőn nagyon tetszett, hogy valóban szerződést írtak papíron, hiszen ez komoly dolog, és a szó elszáll. Református esküvőn pedig a fogadalom része az a sor, hogy “véled megelégszem”. Hát ha ezt tényleg őszintén, tiszta szívből tudja az ember mondani valakinek, akkor szerintem nincs ok aggodalomra.

Szerző: Nyoszolyó

Nyoszolyó — Mon, 04 Jan 2010 22:17:22 +0000

Én általában azon akadok fenn ebben a kérdésben (nem vagyok házas), hogy esküvőt nagyon szívesen rendeznék, jó vendéglátó is vagyok, meg minden, csak azt házasság nélkül elég fura lenne, a házasság viszont tényleg elég keményen hangzik, mármint ha komolyan vesszük a szerződést. Aztán meg ott van a templom-anyakönyvvezető kérdéskör nálam is, mert épület szempontból a templom, lejönni a lépcsőn, meg minden, viszont nem érezném őszintének. Lehet, hogy Vegasba kéne majd menni? Bár a házasság attól még ugyanaz.
Nyilván aki házas, az már nem minden nap rágódik azon, hogy mit vállalt, valószínűleg csak előtte van ez a tépelődés.

Szerző: Ny. F. Virág

Ny. F. Virág — Sun, 20 Dec 2009 19:23:18 +0000

Amikor ott álltam az anyakönyvvezető előtt… hát bennem is átfutott egy olyan “végérvényes” ijesztő érzés…