Az Olvasó Nő
Csörögni kezd a mobilom, az ex nejem várakozik a vonal másik végén. Szinte látom magam előtt, ahogy műkörmeivel az asztalon kopog.
Szia, Zsolti – mondja bűbájosan –, sokat gondolkodom kettőnkön, hogy vajon hol rontottuk el.
Jó kezdés, de már ismerem ezt; valamelyik „támogatójáról” megint kiderült, hogy asszonyverő vagy drogos – esetleg igazából tetemes adósságai vannak a beígért anyagi jólét helyett –, ilyen esetekben pedig hirtelen mindig az eszébe ötlök.
Csak így alakult, drágám – közlöm a szokásos udvarias hazugságot, miközben gondolataim Anna felé kanyarodnak, aki ugyan nem ígért semmit; de az ő esetében már az is valami.
– Pénz kell?
- Most miért vagy bunkó?! – kérdi Zsuzsa sértődötten.
– Tényleg csak eszembe jutottál, és hogy milyen jó volt. Újra kezdhetnénk a gyerek miatt is. Ráadásul eladjuk a házat is, és külön megyek anyáméktól. A fele pénz az enyém lesz. Vehetnénk egy saját lakást Pesten, kettőnk nevére, jó lenne újra minden. Ez egy igazán őszinte ajánlat. Mint embert, és mint a gyermekem apját, nagyon szeretlek, te meg biztos még mindig imádsz, és ha meg tudnál bocsátani, akkor…
Egy pillanat – vágom el szóáradatát. – Keresnek a másikon.
Várakoztatom Zsuzsát, és Annára váltok, aki persze álmaim asszonya. Vagy valami ilyesmi. Igaz, rontja némileg az összképet, hogy férjnél van, akit még velem sem csal meg, bármennyire is akarom, de hátha most meggondolja magát; a nők olyan kiszámíthatatlanok…
Szia – üde hangja luftballonként tölti be a tudatomat, érzem, hogy az agyam máris lebegni kezd tőle, mintha életem szerelme valami ütős kolumbiai marihuána lenne.
– Arra gondoltam, meglátogathatnál a hétvégén. A férjem elutazik külföldre, és együtt tölthetnénk néhány napot. Nem akarlak ostobaságokra bátorítani, de hiányzol, biztosan jól meglennénk, talán fontolóra venném még a válást is…
Egy perc – vágok közbe –, keresnek a másikon, de mindjárt visszajövök.
Őt is parkoló pályára állítom, mert hirtelen válaszút elé érkezem. A döntés korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A mérleg egyik serpenyőjéből elvesztett családom integet felém. Vége lenne az átkozott magánynak, a boldog és szabad szingli üzemmódnak, melyben, mint tudjuk, a többség csupán kényszerből vergődik…
Igaz, határozottan megalkuvás lenne; na, jó kompromisszum, ha vele akarnám enyhíteni egyedüllétemet, mert Zsuzsa nagyon csúnyán letarolta az életem.
A másik tányérban Anna alakja tündöklik elő, akinek külseje ugyanolyan bizsergetően vonzó, mint intellektusa. Mintha csak nekem készítették volna a tréfás kedvű égiek, gondoskodva arról, hogy másnak mondja ki a boldogító igent.
Embert még nem hangoltak úgy össze valaki mással, mint őt meg engem, ámde persze nem ígérhet semmit, és becsületessége lehet, megint legyőzi szenvedélyét, ami kínos pofára eséssel fenyeget (már, ha az aggasztó, és csillapodni nem óhajtó erekciót nevezhetjük így).
Az emberek jönnek-mennek a verőfényes utcán, sejtelmük sincs róla, hogy nekem épp a további sorsomról kell döntenem; lehetőleg öt percen belül. Mi jobb? A nyugodt, mi több, unalmas biztonság, a család díszletei között, vagy a bizonytalan kimenetelű, ám lángoló érzelmek, melyek talán sehová sem vezetnek?
Oroszlán a horoszkópom, makacs és önérzetes fickó vagyok. Ám meg tudnék bocsátani a sérelemért, ha nagyon akarnék, de nem akarok. Anna kell nekem, a kiszámíthatatlan jövővel, még ha semmi sem lesz belőlünk, akkor is.
Drágám – mondom türelmesen Zsuzsának –, ez sajnos nem fog menni. Egyszer már hátba döftél, még egyszer nem kapsz rá lehetőséget. Szeretem a fiamat, és valahol még téged is, de tanultam abból, ami történt. Köszönöm, nem.
Kapkod a levegőért, nem várom meg a választ, kinyomom.
Közös hétvége? – kérdezem Annától. – Tetszik az ötlet.
Mi tartott ennyi ideig? – tudakolja aggodalmas hangon, mert természetesen megérzi, hogy épp egy lelki válságon estem át.
Semmi különös – mondom közömbös hangon. – Csak visszautasítottam egy kecsegtető ajánlatot, amit nem volt értelme elfogadni.
Akkor eljössz?
Hát persze – vágom rá. – Szívem szerint már most indulnék, de sajna még csak kedd van.
Mosolyogva ballagok az utcán. Hamarosan egy kereszteződéshez érek. Balra menjek vagy jobbra? Az egyik irány rövidebb ugyan célom felé, de a másik oldalon megpillantok egy nőt, aki mintha Anna lenne. Lehet, hogy nem is otthonról hívott? Tőle kitelnek ilyen meglepetések.
Ösztönösen a jobb oldali utat választom, mosolyogva indulok felé, későn veszem észre a száguldó sötétzöld BMW-t. A csattanást már nem is hallom…
A kórházban térek magamhoz, nincs miért panaszkodnom, megúsztam egy egyszerű szilánkos bokatöréssel. Enyhén unalmas a hétvégém odabent, ennyit az égiekről meg a különböző válaszutakról. Amikor már végképp feladnám, egyszer csak nyílik az ajtó, és a Végzet lép a terembe, kezében húsleveses tállal… ANYUKÁÁÁM!
2010.06.18. 10:34
Zseniális!!!!!!!!!!
Benne van a férfi-lét csimborasszója, kvinteszenciája,
tudtam azonosulni 100%-ig
2010.06.18. 13:32
Ha esetleg nem választanád mégsem Annát, megkereshetnél… Bocs, poén volt és nem lehetett kihagyni. Klassz az írásod!! Katie
2010.06.18. 14:00
szenzációs írás, nagyon tetszik,
ha esetleg se Anna, se Japanbirs, itt vagyok én is
2010.06.18. 14:03
persze csak viccelek, ne ijedj meg kedves Zsolt!
2010.06.18. 21:51
Na igen, ha Annus pont olyan, mint az ANYUKAAA! De teljesen, húslevesestől és a megfelelő pillanatban:) Talán anyuka eldönti, mit is szeretne a kisfia:) S akkor legközelebb nem kell 5-5 percet várakoztatni a hölgyeket.
2010.06.21. 09:16
Nagyon tetszett, kedves Zsolt! Nem tudom, mennyire valódi a történet, akár így, akár úgy, az írás szerintem nagyon jól sikerült. Gratulálok!
2010.06.22. 21:41
Erősíti a megérzéseimet, miszerint a jó és kedves pasikat mindig átvágják a nem jó és nem kedves csajok, és e miatt sokkal kevesebb pasi marad jó és kedves. Neked sikerült! Gratula!! feliratkoznék a listára, de már sokadik lennék!
2010.06.23. 23:11
De jó!!! Vajon ha a férjem által olvasott motoros újságok valamelyik pályázatát megnyerném, kapnék én is rögtön három ajánlatot?
2010.06.25. 01:28
Kedves SGé örülök, hogy tudtál azonosulni, remélem, férfi vagy
Japánbirs, szívesen megkeresnélek, csak mondd meg előre, hová búj, hogy ezzel ne kelljen túl sok időt pocsékolni
Gizus, legyen a hét eleje a tiéd, a közepe meg mondjuk Japánbirsé
Amúgy csak egy picit pánikoltam, de már túl vagyok rajta
Katka, a történet igen közel dobban a valóság szíve csücskéhez.
Moki csak bátran, egyelőre még próbálok kedves maradni, de a nem jó, és nem kedves csajok, mintha tényleg kissé túlerőben lennének
Macskusz, feltevésed könnyen beigazolódhat, de sok minden függhet attól is, mennyire kultiválod a Pokol Angyalait
Amúgy mindenkinek köszönöm a kedves, és szívderítő hozzászólásokat!
2010.06.27. 19:18
Kedves Maggoth! Nem bujkálnék előled, szerintem neked sem kéne túlságosan keresgélni, kitűnök a tömegből… Egyébként, a hét közepe pont megfelelne ha Gizusnak is egybe vág a hét eleje… Szoktál egyébként, pályázatotokon kívül is írni? Katie
2010.06.29. 14:51
Szóval magas vagy?:) Tetszenek a magas nők, az exem is két fejjel magasabb
))
))
Ha a hét közepe jó, akkor minden oké
Szoktam pályázatokon kívül is írni, nagyon sok oldalon fent vagyok, főprofilom a sci-fi és a fantasy, de vonzódom a versekhez, és egyre inkább a szépirodalomhoz is. Ha őszinte akarok lenni, igazából minden müfajra nyitott vagyok, különben mit kerestem volna egy szingli-pályázaton, nemde?
2010.06.29. 20:02
Ez az a helyzet, amikor valaki egyszerre több vasat tart a tűzbe (vagy legalábbis latolgatja a lehetőségét). Tekintve, hogy férfiról van szó, itt helyesebb a “több tűzbe tartja a vasát” szófordulat.
Az ember alapvetően praktikus lény, a piacon is abból választ, ami a standon van. Ha az áru nem az elképzelése szerinti, hanem kicsit nyomott, kicsit ilyen, kicsit olyan, némi dilemmázás után akkor is hazaviszi. Hiszen megy a drága idő, aztán az ebéd meg még sehol…
Mire jó ez a képes beszéd: a párhuzam világos, sokszor hozunk kényszerű döntéseket, megalkuvásszintű kompromisszumokat mert úgy gondoljuk, hogy válaszút elé értünk, nem mehetünk tovább, csakis egyfelé.
Ritkán fordul elő, hogy átlátjuk, nincs is döntéskényszer!
(És szerintem itt sem kellett most a két zűrös nő között választanod.)
2010.06.29. 20:39
Nem vagyok magas, csak a lényem tűnik ki a tömegből… Egy igazi makrancos Kata…. Örülök, h írogatsz pályázaton kívül is , tetszik. Katie
2010.06.30. 10:16
Phoenix, asszem, ráhibáztál a lényegre.
Amúgy örülök, hogy örülsz 
Japánbirs, biztos érdekes nő lehetsz, bár makrancos fehérnépekkel már meggyűlt párszor a bajom, megtanultam, hogy jobb őket inkább elkerülni
2010.06.30. 20:54
Jaj, Kedves Maggoth… Mit tegyek veled? A makrancosság nálam, az én szótáramban a következőt jelenti: kedves, cserfes, csacsogó, vidám, életteli…. Igazi, Kata! Nézz be a főoldalra, egy egész kis csapat verődött össze! Katie
2010.06.30. 21:02
Ja, az más, az ilyesfajta makrancosságot bírom
Hiába nézek a főoldalra, nem látom a csapatot
Valamit biztos rosszul csinálok – hát, nem vagyok egy technikai zseni, na
2010.06.30. 22:33
Szia Maggoth!
küldöm a főoldal linkjét..
Ha végigtekered alul megtalálod Japánbirs, Nusi, s valamennyiünk csetelését!
ezt Nusi írta rólam, -Melindának: nagyon megtisztelő számomra… s vállalom!
“Melinda várunk nagyon , az email címemet felül olvashatod. Netnagyi, Éva a rangidős Ő a lelke a csapatnak, ha írsz elnavigállak hozzá.
http://terezanyu.hu/blog/terezanyusagom-tortenete-eredmenyhirdetes/
2010.07.01. 02:18
Köszi Evike 1016, már így is sokat segítettél
2010.07.01. 17:04
Szia Zsolt!
Nagyon szívesen! Neked főleg ott a helyed a “csapatban” hisz a Te írásodat – amihez gratulálok, már olvashattuk.
Az enyémet – egyenlőre e-mailban elkérték a lányok:)
Nekem főleg hihetetlen öröm, és elmondhatatlan élmény Veletek csetelni!
További szép napot!
Éva(NetNagyi)
2010.07.20. 14:04
Maggoth, az alábbi bejegyzésemre egy hónap alatt sem válaszoltál (amúgy meg utálom a pokol angyalait, és isteni szerencsének tartom, hogy a férjem már csak újságokat olvasva motorozik):
Na igen, ha Annus pont olyan, mint az ANYUKAAA! De teljesen, húslevesestől és a megfelelő pillanatban:) Talán anyuka eldönti, mit is szeretne a kisfia:) S akkor legközelebb nem kell 5-5 percet várakoztatni a hölgyeket.
2010.07.29. 21:53
Kedves Macskusz, bocs de három munkahelyem van, ne haragudj, hogy ilyen ritkán járok erre
2010.08.16. 09:03
Kedves Zsolt,
hú de jó volt végre nem valami halál nyomasztót olvasni ezek között az írások között! Persze nem akarom elbagatellizálni a szenvedéseidet, de nem akartam fölvágni az ereimet, ahogy a végére értem.
Különben nekem egyik nő sem tűnik igazán szimpatikusnak, kíváncsi lennék, hogy végül Annával hogy alakult a dolog, mert ebből úgy tűnt, hogy nem vesz téged komolyan, csak tart arra, hogy imádd. Házasan miért találkozgat egy nő egy férfival, ha nem csalja vele a férjét?
2010.09.01. 06:51
Kedves Gilmore, nem állt szándékomban nyomasztót írni, szívesebben mókázok inkább
Persze a sztori csak az elmém szüleménye, semmiféle valóságalapja nincs 
Egyébként nálad a pont, szerintem elég jól látod a kérdést