Hozzászólás: Az úr egy játékmedve

Szerző: Magdó

Magdó — Sun, 10 Jan 2010 16:32:18 +0000

Szép, mély írás, tényleg. Az én esetemben különben kicsit fordítva van, nem haragszom a tárgyakra, sőt. Örülök, hogy túlélnek. Nem mintha elfelejteném a halottaimat, de segítenek élesen emlékezni, meg van valami folytonosság, nálunk például a családi ékszerekben, sok-sok generáció hordja ugyanazokat a darabokat. A múltkor kölcsönkértem egy kabátot, és ahogy a vállamra terítettem, ugyanolyan illata volt a prémjének, mint a nagymamáénak – percekig csak szagolgattam, és elmerültem benne.

Szerző: maria marcsi toth

maria marcsi toth — Sun, 29 Nov 2009 20:49:13 +0000

-Hát…Zsuzsa akár rólam is irhattad volna Sir Georgot,a cukortartot,mert én is igy érzek a tárgyak iránt amik Édesanyám halálát tul élték!-Sajnos én még ma sem tudtam teljesen elengedni ŐT!-Mélyen meghatott irásod,jó tudni,hogy vannak még ilyen érző szívű emberek is!-Köszönöm neked,hogy olvashattalak!

Szerző: rena22

rena22 — Thu, 26 Nov 2009 09:03:58 +0000

Valóban szép….én is rajongok Rácz Zsuzsa írásaiért! A Terézanyu nálam “alap-irodalom”….

Szerző: Zita

Zita — Thu, 19 Nov 2009 14:05:20 +0000

Szép írás nagyon. Szeretem Rácz Zsuzsának ezt az érzékeny felét is, nem csak a humorosat.