Kéki Kata – alias – Terézanyu sorsának újabb fordulatairól írok hamarosan megjelenő, Nesze Neked Terézanyu! című regényemben.
Miért vártam hét évet a folytatással? – kérdezhet most joggal bárki.
Én örültem volna a leginkább, ha nem száll inamba a bátorságom, és negyed órával az Állítsátok meg Terézanyut! című könyvem után már képes lettem volna megírni a folytatást.
De kénytelen voltam megvárni, míg főhősnőm – és persze én magam is – érettebbé, megfontoltabbá válik és többé már nem pasikat hajkurászik és igyekszik kéretlenül megmenteni őket. Hanem végre felnőtt nő módjára elszánja magát és szembenéz a kérdéssel: miért nem úgy alakul az élete, ahogyan szeretné?
Miért vágyik úgy az elköteleződésre, ha jobban fél tőle, mint tíz gyökérkezeléstől?!
Az új regényemben Terézanyunak már nem az a kérdése, hogy melyik férfi az Igazi, hanem hogy mit jelent felnőni és szabadon választani. Ha létezik egyáltalán ilyen…

Az Olvasó Nő

2009.12.13. 18:09
Azt hiszem megértettem a felnőtté válás lényegét: önként és dalolva édes rabigába hajtjuk a fejünket, majd rájövünk, hogy “íker-ókor” azért van néhány buktató. Példul az élet nem játék című örökbecsű. És ha már játszani se lehet, akkor mire jó ez az egész szabadságosdi?