Szerdán este a Nyitott Műhelyben telt ház mellett, az Irodalmi Centrifuga (ICA) estjén Bódis Krisztával és Létay Dórával beszélgettünk a Nesze Neked Terézanyu!-ról.
Én úgy készültem rá, mint egy ünnepre, mert az évekkel ezelőtti beszélgetés – az Állítsátok meg Terézanyut! kapcsán – Krisztával és Gordon Agátával szintén nagyon inspiráló volt.

A 2009-es globális bestseller – ranglista első tíz helyéből hármat svédek foglalnak el. Mindhárman krimiírók.

Három másik helyet, természetesen, amerikaik (Stephanie Meyer, Dan Brown, John Grisham) szereztek az évi rendes bestseller-olimpián. Róluk, tisztelettel, később.
Előbb szenteljünk egy kis figyelmet a svédeknek.

Lajos, a kamionos visszatért, hogy tömegével vásárolja fel a Nesze Neked Terézanyu! példányait is! Aki már olvasta a Nesze Neked Terézanyu!-t, az tudja, kiről beszélek.

Egy komplett látomás érkezett az IKEA-konyha összeszerelésére. Egy nő. Úgy képzeltem, majd valami tenyeres-talpas, mély hangú, nagydarab teremtés jön, mint egy exendékás úszónő.

348 oldal, 13,5 x 20,5 cm, 60 dkg, apgar 9/10-es!
Egészségesen és épen világra jött a nyomdában a Nesze Neked Terézanyu!
Bár ő nekem már a harmadik, az új könyv születése majdnem akkora öröm, mint a gyermeké.
És majdnem akkora munka is.
Megvan minden fázisa, a várandósság, a vajúdás, és a kitolás – és persze az eufória.
De annak nagyon [...]

Részlet a Nesze Neked Terézanyu!-ból
Mire kiléptem a fürdőszobából, a hálóban már néma csend honolt. Csak az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra volt szolgálatban. Világító kijelzője vörös fénnyel árasztotta el a szobát.
Láttam, hogy Zé fél nyolcra húzta fel az órát.
Hatalmas franciaágy állt a szoba közepén, sötét szatén ágyneművel.
Az ágy baljós, súlyos tömege úgy lebegett a hálószobában, mint [...]

Három évvel ezelőtt, egy fényeskék téli reggelen Budapestről felkerekedtem egyedül a világ végére, kerek erdő közepébe, hogy végre megírjam életem második regényének első mondatait.
A Bükk mélyén, Sebesvízen szálltam meg, egy mézeskalács-panzióban, természetesen egyedüli vendégként. Zúgott körülöttem az erdő, sütött a nap, hópelyhek táncoltak a fényben, amikor fejembe húztam a fülessapkám, lábaimra a prémes bakancsomat és [...]

A héten szerepeltem – hosszú idő után először – a tévében. Szorongtam. Aznap, amikor utoljára benne voltam a tévében, meghalt valaki.
Majd egy éve történt, ugyanilyen taknyos, szürke, influenzás nap volt, amilyenek mostanában járnak ránk.
A Szulák-Show egy felvételére hívtak meg, öten beszélgettünk, nők. “Miért írnak a nők?” – ez volt a címe.
A műsor jól sikerült, mindenki [...]

“Kéki Kata vagyok. Csak így, Kata. Anyám választotta a nevemet.
1971-ben születtem Magyarországon, az Acélvárosban. Ahhoz a generációhoz tartozom, akik kék, majd piros nyakkendőt hordtak bizonyos alkalmakkor, és akiknek a szülei látástól vakulásig dolgoztak, hogy meglegyen mindenük. Meg egy kis víkendtelkük, ahol hétvégén, a jó levegőn kidolgozhatták a belüket. És amit az én generációm rühellt.
Az én [...]

Kéki Kata – alias – Terézanyu sorsának újabb fordulatairól írok hamarosan megjelenő, Nesze Neked Terézanyu! című regényemben.
Miért vártam hét évet a folytatással? – kérdezhet most joggal bárki.
Én örültem volna a leginkább, ha nem száll inamba a bátorságom, és negyed órával az Állítsátok meg Terézanyut! című könyvem után már képes lettem volna megírni a folytatást.
De kénytelen [...]