Az Olvasó Nő

Bűvös éj Icával

Sziasztok,

Tényleg különleges este volt. Engem a három erőteljes nő (Rácz Zsuzsa, Bódis Kriszta és Létay Dóra) jelenléte és egymáshoz való viszonya fogott (és hatott) meg leginkább.
Támogatóak voltak.
Kriszta nagyon profin tartotta az általa kitűzött irányt és a kereteket: „A sikerről, az apa-lány viszonyról, a nagymamák jelenlétéről és a monogámia kihívásairól akarok ma este beszélgetni Zsuzsa könyve kapcsán. Kérlek benneteket, hogy ti is tartsátok meg ezt a vonalat a beszélgetés során.“
Dóra többször is azt válaszolta Kriszta személyes kérdésére: „Inkább felolvasok egy ideillő részletet a könyvből.“ Nem tolta előtérbe a személyes történeteit.
Ennek az lett az eredménye, hogy Zsuzsa minden kérdésre felszabadultan, időnyomás nélkül tudott válaszolni.
Biztonságos tere lett a humornak és az intimitásnak.
Erről azért fontos, hogy beszéljünk, mert amikor három erőteljes ember kerül ugyanarra a színpadra, akkor a legtöbb esetben a versengés azonnal beindul. Itt az ellenkezője történt.
Nekem a Nesze neked Terézanyu azért jön be nagyon, mert elképesztő humorral tudja ábrázolni azt a tragédiát, hogy Kelet-Európában sok évtized óta alapvető érzelmi, fizikai és/vagy intellektuális támogatás nélkül nőnek fel nemzedékek, néhány kivételtől eltekintve. Magunkat kell felnevelnünk és tehetségünket kibontakoztatnunk.
A támogatás szót azért tartom fontosnak (és szeretném is megkülönböztetni a segítéstől), mert hordozza magában a tám, a támpont, a támaszték szavakat. Támogatni csak az tud, aki maga is stabil, biztos lábakon áll, ráadásul ugyanerre képesnek tartja azt is, akit éppen támogat.
„A viszony – kölcsönösség“, ahogy Buber mondaná.
Ebben a kölcsönösségben telt az este. Köszönet érte mindenkinek, aki ott volt!