egyetértek a fentiekkel. ha már behívnak 30 CV szétküldése után 10 helyre akkor menő vagy. Ha a maradék 20 helyről 10-ről visszaszólnak, hogy köszönjük, nem kérünk belőled az ők nagyon ‘jófejek’.
Egy ördögi kör az egész. minél több helyről utasítanak el, annál idegesebb mész a következőre, és minél kétségbeesett vagy, annál kisebb az esély hogy felvegyenek. huh, ez elég bonyolultan hangzik, kellene pár diagramm ábrázolni h mire gondolok :S de aki sajnos járt ebben a cipőban az tudja h mire gondolok )
sziasztok!
szerintem a könyv teljesen rendben is van. nekem egy bölcsész barátnőm ajánlotta aki otthon van a kisfiával és az egekig magasztalta. Ennyi nekem bőven elég is volt hogy mind a 3 kötetet elolvassam néhány hétvége leforgása alatt.
Persze egy elég nagy pasis pofáraesés után fogtam meg az első kötetet hogy lekössem magam. ez remek módszernek sikerült, persze a romantikus ‘csöpögős’ mondatok meg-megfogtak.
mindenesetre nem volt rossz, ami egy mélypontról kimozdít, az rossz könyv nem lehet.
de klassz! hol nem lehet pasizni? kedvem lett nekem is egy jó kis fish and chipses estét csapni egy jó sörrel. egy ilyen író-olvasó találkozót kellene összehozni! egy múzeumban a vízszintes esőhöz nem ragaszkodom
Igaz! mindig-mindig pórul járnak azok a nők, akik “idő előtt” mernek erősek lenni.
Persze itt felmerül a kérdés, hogy ki az erősebb, aki kiáll magáért, vagy az, aki képes életeken át önmagával és a sorsával megalkudva élni.
A nagy nagy kedvencem ebben a témában az Elfújta a szél Scarlett O’Harája. Egy igaz perszóna aki meglehetősen elkényeztetett hercegnőcskéből válik igazi nővé. Teljesen jogos, hogy gonoszkodó, akaratos, és hiú, de hát nem ettől hiteles a karaktere? Milyen rémesen unalmas lenne a tiszta búbáj és minden szabályt betartó tündérke? (‘oppá, ilyenre is van példa, Melanie, akinek a férjére pályázik a női főszereplőnk).
Tehát ez a mi drága Scarlettünk mindent megteszi hogy ne fújja el a szél! Ha kell a gyapotföldön gürizik, tartja a lelket a családjában, csal, férjhez megy (sokszor) a családja boldogulásáért és ellenséggel teli földeken lovagol keresztül, de ami miatt le a kalappal előtte, hogy függönyből varr rucit magának Bezzeg neki az is jól áll (ja, és minden fenti tevékenységet fűzőben és hosszú szoknyában végez). Mindezekkel párhuzamosan meg harcol Rhett Butlerrel (Clark Gable a filmben) aki meg akarja kaparintani magának. Úgy pattognak a magas labdák, hogy a néző/olvasó csak kapkodja a fejét. Persze a végére kiderül, hogy a legnagyobb tragédia, ha megkapod, amit egy életen át szeretnél, de ráeszmélsz, hogy neked nem is ez kell…
Ritka példa nálam arra a filmre, aminek a könyv változatához még nem fogtam hozzá. Viszont ami késik, nem múlik!
Igaz igaz! nem szabad homokba dugott fejjel úgy tenni, mintha csak “nálunk” lennének komoly bajok hanem svédeknél is (érdekesség: megfigyeltétek már az Ikeában, hogy a férfi mosdó fölött is kint van a pelenkázós ikon? Úgy tudom azért, mert ott a férfiak jelentős arányban maradnak otthon a babákkal. szóval ettől függetlenül náluk is bibi van).
Arra gondoltam, hogy vajon egy itthoni közegből induló író is el tudna jutni oda, ahová Larsson is…?! Tud valaki arról hogy őt blokkolták-e/próbálták-e amiért rossz hírét kelti svédo.nak?
Az Olvasó Nő
Engem válasszanak, könyörgöm!
május 25th, 2010 at 22:22egyetértek a fentiekkel. ha már behívnak 30 CV szétküldése után 10 helyre akkor menő vagy. Ha a maradék 20 helyről 10-ről visszaszólnak, hogy köszönjük, nem kérünk belőled az ők nagyon ‘jófejek’.
)
Egy ördögi kör az egész. minél több helyről utasítanak el, annál idegesebb mész a következőre, és minél kétségbeesett vagy, annál kisebb az esély hogy felvegyenek. huh, ez elég bonyolultan hangzik, kellene pár diagramm ábrázolni h mire gondolok :S de aki sajnos járt ebben a cipőban az tudja h mire gondolok
Stephenie Meyer: Twilight (Jász Veronika)
május 25th, 2010 at 22:17sziasztok!
szerintem a könyv teljesen rendben is van. nekem egy bölcsész barátnőm ajánlotta aki otthon van a kisfiával és az egekig magasztalta. Ennyi nekem bőven elég is volt hogy mind a 3 kötetet elolvassam néhány hétvége leforgása alatt.
Persze egy elég nagy pasis pofáraesés után fogtam meg az első kötetet hogy lekössem magam. ez remek módszernek sikerült, persze a romantikus ‘csöpögős’ mondatok meg-megfogtak.
mindenesetre nem volt rossz, ami egy mélypontról kimozdít, az rossz könyv nem lehet.
Szabad a ló
március 21st, 2010 at 17:27de klassz! hol nem lehet pasizni?
kedvem lett nekem is egy jó kis fish and chipses estét csapni egy jó sörrel. egy ilyen író-olvasó találkozót kellene összehozni! egy múzeumban 
a vízszintes esőhöz nem ragaszkodom 
Perszóna non grata
március 10th, 2010 at 13:06Igaz! mindig-mindig pórul járnak azok a nők, akik “idő előtt” mernek erősek lenni.
Persze itt felmerül a kérdés, hogy ki az erősebb, aki kiáll magáért, vagy az, aki képes életeken át önmagával és a sorsával megalkudva élni.
A nagy nagy kedvencem ebben a témában az Elfújta a szél Scarlett O’Harája. Egy igaz perszóna aki meglehetősen elkényeztetett hercegnőcskéből válik igazi nővé. Teljesen jogos, hogy gonoszkodó, akaratos, és hiú, de hát nem ettől hiteles a karaktere? Milyen rémesen unalmas lenne a tiszta búbáj és minden szabályt betartó tündérke? (‘oppá, ilyenre is van példa, Melanie, akinek a férjére pályázik a női főszereplőnk).
Bezzeg neki az is jól áll (ja, és minden fenti tevékenységet fűzőben és hosszú szoknyában végez). Mindezekkel párhuzamosan meg harcol Rhett Butlerrel (Clark Gable a filmben) aki meg akarja kaparintani magának. Úgy pattognak a magas labdák, hogy a néző/olvasó csak kapkodja a fejét. Persze a végére kiderül, hogy a legnagyobb tragédia, ha megkapod, amit egy életen át szeretnél, de ráeszmélsz, hogy neked nem is ez kell…
Tehát ez a mi drága Scarlettünk mindent megteszi hogy ne fújja el a szél! Ha kell a gyapotföldön gürizik, tartja a lelket a családjában, csal, férjhez megy (sokszor) a családja boldogulásáért és ellenséggel teli földeken lovagol keresztül, de ami miatt le a kalappal előtte, hogy függönyből varr rucit magának
Ritka példa nálam arra a filmre, aminek a könyv változatához még nem fogtam hozzá. Viszont ami késik, nem múlik!
Stieg Larsson: Millennium Trilógia (Vajda Éva)
március 9th, 2010 at 19:10Igaz igaz! nem szabad homokba dugott fejjel úgy tenni, mintha csak “nálunk” lennének komoly bajok hanem svédeknél is (érdekesség: megfigyeltétek már az Ikeában, hogy a férfi mosdó fölött is kint van a pelenkázós ikon? Úgy tudom azért, mert ott a férfiak jelentős arányban maradnak otthon a babákkal. szóval ettől függetlenül náluk is bibi van).
Arra gondoltam, hogy vajon egy itthoni közegből induló író is el tudna jutni oda, ahová Larsson is…?! Tud valaki arról hogy őt blokkolták-e/próbálták-e amiért rossz hírét kelti svédo.nak?