Gratulálok én is a díjhoz, nagyon helyes kis írás. Azt nem tudom sosem eldönteni, hogy vajon miért mindig csak az ilyen normális, aki azt gondolja, hogy a megjelenés hagy kívánnivalót maga után. Aki magas, szélesvállú, és jóképű (és ettől persze nem jobb férj), azt azt hiszi, hogy neki az is jó, ha egy pöcs?
Érdekelne, hogy miért nem példaképed már a bátyád (ha nem túl személyes).
nagy kedvencem nekem is a Büszkeség és balítélet, többek között azért is, mert annyi mindent lehet gondolni róla, és teljesen különböző dolgokat is akár.
Nem vitatom, hogy számít, hogy nő a szerző, sőt nagyon is számít, azonban szerintem nem feltétlenül úgy, ahogy Zsuzsa írja itten. Száz százalék romantika, osztályharc, egyéb igazi társadalmi kérdések, és világmegváltás nélkül; lányok szerelmesek lesznek, és férjhez mennek. A szép, kedves és okos lányok nekünk tetszőkhöz, az egyebek kevésbé érdemesekhez. Ahogy azt szeretjük.
Szerintem Elizabeth nem lázad, hiszen a legtöbb esetben jogában állt a lánynak visszautasítani a kérőt, és őt sem éri atrocitás, amikor így tesz. Ha esetleg felköltözne Londonba, vagy tanulmányokat folytatna, beállna a vándorcirkuszba, ne adj Isten dolgozni menne, az lázadás lenne valóban. Ő azonban ilyet nem tesz. Elizabeth egyáltalán nem modern figura, Mr. Darcyval kapcsolatban pedig azt se felejtsük el, hogy mekkora hatást tesz Elizabethre, amikor megnézi Pemberlyt, és nem csak azért, mert ott sok jót hall Darcyról, hanem mert – teljes joggal – lenyűgözi az ott látott gazdagság.
Charlotte már annál inkább, hideg fejjel racionális döntést hoz a saját életét illetően, mérlegel, és határoz; számba veszi, hogy mit nyer és mit veszít a Mr. Collinsszal kötött házassággal.
Azt se felejtsük el, hogy minden úgy történik a könyv végére, ahogy azt az anya szerette volna: három lányát férjhez adja, ebből kettőt meglehetősen jól. Akár nevetünk rajta, és orrunkat ráncolva lenézzük, akár nem. Ő nyer, és ezzel mindenki más is.
Az apa megítélésében sem értek egyet Zsuzsával, sőt. Meglehetősen felelőtlennek tartom. Elvett egy nőt, aki valószínűleg nagyon csinos volt fiatalon, így mit érdekelte őt, hogy összeillenek-e, majd amikor kiderült, hogy mennyire különböznek, az apa egyszerűen kivonult a családi életből, ezzel veszélyeztetve a család boldogulását. Őrajta aztán nem múlt, hogy minden jól sült el a végére. Egy mondatával viszont messzemenőkig egyetértek: ő mondja Elizabethnek Darcyról, hogy valószínűleg Darcy semmivel sem rosszabb, mint bármelyik gazdag ember – ők többet megengedhetnek maguknak büszkeség (vagy akár balítélet) téren.
Hawthorne-hoz és Tolsztojhoz képes Austen habkönnyű, az előbbieknél valóban történik lázadás, a normáktól való eltérés, ami mindig is kiváltott a társadalom ellenszenvét, akkor is, és ma is.
Nem vagyok biztos benne, hogy annyira szörnyű volt olyan korban élni, ahol a család gondoskodott a lányok kiházasításáról, nekem nem úgy tűnik, hogy most annyira szuperjó lenne minden, és mindenki boldogan él, míg meg nem hal a saját választottjával. Sőt.
Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy az elégedetlenség önmagunkkal meglehetősen helyi jelenség. Itthon én is mindig úgy érzem, hogy velem alapvetően valami baj van, és ha nagyon igyekszem, feljövök nullára. Már az utcán is gyanakvással, vagy akár megvetéssel néznek egymásra sokszor az emberek, állandóan mindenki leszól mindent.
Éltem többször is külföldön, egymástól különböző helyeken, és hirtelen elkezdtem azt gondolni, hogy igazából minden rendben van. A környezetemben lévő emberek pedig egyszerűen nem értették, hogy mit nyivákolok azon, hogy mondjuk hogy nézek ki. Először azt hittem, hogy udvariasak, de aztán rájöttem, hogy tényleg nem látnak kivetnivalót, és nem is keresik direkte senkiben.
Jó lenne, ha errefelé változna itt is a világ, kevesebben lennének boldogtalanok.
Szinte érzem az illatát, meg a párát a bőrömön, a tükörről is törülném le tenyérrel, pedig úgy foltot hagy, de úgysem bírja kivárni az ember. Ismerek olyat, aki rendesen pamaccsal, pedig fiatal. Kiváló férfiember.
Az Olvasó Nő
Terézapu-különdíj: Lovas Benedek
június 14th, 2010 at 16:41Gratulálok én is a díjhoz, nagyon helyes kis írás. Azt nem tudom sosem eldönteni, hogy vajon miért mindig csak az ilyen normális, aki azt gondolja, hogy a megjelenés hagy kívánnivalót maga után. Aki magas, szélesvállú, és jóképű (és ettől persze nem jobb férj), azt azt hiszi, hogy neki az is jó, ha egy pöcs?
Érdekelne, hogy miért nem példaképed már a bátyád (ha nem túl személyes).
Perszóna non grata
március 21st, 2010 at 16:21Sziasztok,
nagy kedvencem nekem is a Büszkeség és balítélet, többek között azért is, mert annyi mindent lehet gondolni róla, és teljesen különböző dolgokat is akár.
Nem vitatom, hogy számít, hogy nő a szerző, sőt nagyon is számít, azonban szerintem nem feltétlenül úgy, ahogy Zsuzsa írja itten. Száz százalék romantika, osztályharc, egyéb igazi társadalmi kérdések, és világmegváltás nélkül; lányok szerelmesek lesznek, és férjhez mennek. A szép, kedves és okos lányok nekünk tetszőkhöz, az egyebek kevésbé érdemesekhez. Ahogy azt szeretjük.
Szerintem Elizabeth nem lázad, hiszen a legtöbb esetben jogában állt a lánynak visszautasítani a kérőt, és őt sem éri atrocitás, amikor így tesz. Ha esetleg felköltözne Londonba, vagy tanulmányokat folytatna, beállna a vándorcirkuszba, ne adj Isten dolgozni menne, az lázadás lenne valóban. Ő azonban ilyet nem tesz. Elizabeth egyáltalán nem modern figura, Mr. Darcyval kapcsolatban pedig azt se felejtsük el, hogy mekkora hatást tesz Elizabethre, amikor megnézi Pemberlyt, és nem csak azért, mert ott sok jót hall Darcyról, hanem mert – teljes joggal – lenyűgözi az ott látott gazdagság.
Charlotte már annál inkább, hideg fejjel racionális döntést hoz a saját életét illetően, mérlegel, és határoz; számba veszi, hogy mit nyer és mit veszít a Mr. Collinsszal kötött házassággal.
Azt se felejtsük el, hogy minden úgy történik a könyv végére, ahogy azt az anya szerette volna: három lányát férjhez adja, ebből kettőt meglehetősen jól. Akár nevetünk rajta, és orrunkat ráncolva lenézzük, akár nem. Ő nyer, és ezzel mindenki más is.
Az apa megítélésében sem értek egyet Zsuzsával, sőt. Meglehetősen felelőtlennek tartom. Elvett egy nőt, aki valószínűleg nagyon csinos volt fiatalon, így mit érdekelte őt, hogy összeillenek-e, majd amikor kiderült, hogy mennyire különböznek, az apa egyszerűen kivonult a családi életből, ezzel veszélyeztetve a család boldogulását. Őrajta aztán nem múlt, hogy minden jól sült el a végére. Egy mondatával viszont messzemenőkig egyetértek: ő mondja Elizabethnek Darcyról, hogy valószínűleg Darcy semmivel sem rosszabb, mint bármelyik gazdag ember – ők többet megengedhetnek maguknak büszkeség (vagy akár balítélet) téren.
Hawthorne-hoz és Tolsztojhoz képes Austen habkönnyű, az előbbieknél valóban történik lázadás, a normáktól való eltérés, ami mindig is kiváltott a társadalom ellenszenvét, akkor is, és ma is.
Nem vagyok biztos benne, hogy annyira szörnyű volt olyan korban élni, ahol a család gondoskodott a lányok kiházasításáról, nekem nem úgy tűnik, hogy most annyira szuperjó lenne minden, és mindenki boldogan él, míg meg nem hal a saját választottjával. Sőt.
Boldog kilók klubja
február 2nd, 2010 at 21:57Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy az elégedetlenség önmagunkkal meglehetősen helyi jelenség. Itthon én is mindig úgy érzem, hogy velem alapvetően valami baj van, és ha nagyon igyekszem, feljövök nullára. Már az utcán is gyanakvással, vagy akár megvetéssel néznek egymásra sokszor az emberek, állandóan mindenki leszól mindent.
Éltem többször is külföldön, egymástól különböző helyeken, és hirtelen elkezdtem azt gondolni, hogy igazából minden rendben van. A környezetemben lévő emberek pedig egyszerűen nem értették, hogy mit nyivákolok azon, hogy mondjuk hogy nézek ki. Először azt hittem, hogy udvariasak, de aztán rájöttem, hogy tényleg nem látnak kivetnivalót, és nem is keresik direkte senkiben.
Jó lenne, ha errefelé változna itt is a világ, kevesebben lennének boldogtalanok.
A tükör, ha nő
január 26th, 2010 at 21:45Szinte érzem az illatát, meg a párát a bőrömön, a tükörről is törülném le tenyérrel, pedig úgy foltot hagy, de úgysem bírja kivárni az ember. Ismerek olyat, aki rendesen pamaccsal, pedig fiatal. Kiváló férfiember.