hehe, Ágica, most írtad le a legklasszabb téli napot: kis kör az Ikeában- mondjuk a az étterem részben tett nagy pihenővel, egy jó szaunázás, aztán betenni az abba cd-t és közben Larssont olvasni!!!!
nem vagyok egy nagy krimi rajongó, eddig alig fordult meg a kezemben a fent említett íróktól könyv, de ha igen, azt villámgyorsan végigolvastam. dehát így az igazi, nem? amikor 2-3 nap teljes szabadidejében (alvás és evés rovására) olvasunk
amikor nem adok, nekem van lelkiismeret-furdalásom.. viszont más tészta a virágot, meg petrezselyem csokrot áruló nénike, vagy a furulyán játszó srác a nyugatinál.
kőkemény.. A “trükk”, hogy valakibe/valamibe nem szabad túl korán beleélni magam, viszont tudnom kell, hogy kiben/miben hihetek. az első esetben nagyot koppanok, a másodikban meg sokat vesztek ha késik a megvilágosodás
bizony az önismeret egy dolog (hosszú tanulási folytamat), de az önmegszeretés egy másik (még nagyobb és hosszabb feladat). Sok “Jenő”, Barát és süti kellett hozzá, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom és ne ‘bűnözésként’ gondoljak a mi BKK találkozónkra. Végül is miért kellene olyan plasztik vagy nemplasztik nőkhöz mérnek magam, akinek a külseje a megélhetése?
csatlakozom, én is szimatolok a levegőbe és igaz hogy nincs itt, de érzem az illatát ) én abba a csoportba tartozom, aki szereti a borostát. jóláll neki és az érintése ahogy a nyakamhoz simul és csókot ad..
Nagyon nagyon tetszik és örülök neki, hogy a sajtómegjelenéseidben beszélsz az írás és az önismeret kapcsolatáról. Ezt saját magamon érzem- akár mérgemben vagy örömömben papírt ragadok, mindenképpen eljutok A-ból B-be, még akkor is, ha eszem ágában sincs ezt tenni : o) sokaknak használna a frusztráció levezetésében, hogy rájöjjünk, hogy bajunk van, hogy mi az, és min akarunk változtatni. Csakhogy nehéz időt találni rá- ha pedig fejben ‘írok’ a BKV-n (amikor nem sztrájkol) abból könnyen bambulás lesz vagy bevásárlólista…
végig hangosan nevetve olvastam, szuper, Zsuzsi!! )
annyira, hogy egyenesen kedvem támadt nekem is síelni, pedig még életemben nem volt a lábamon léc. de be kell bizonyítani, hogy megvan bennem az ehhez a sporthoz nélkülözhetetlen humorérzék&önirónia, hogy magamon (is) tudjak nevetni. mi több, elkezdtem síutakat nézni, ami, így egy órás webszörf után bevallva, nem a leghatékonyabb a vizsgaidőszakban. hmm. nem maradt más mint kislattyogni a konyhába, benyomni egy fitnesz-disznót és folytatni a tanulást. németet. hogy tudjak a síoktatóval kommunikálni.
Az Olvasó Nő
Rákász Judit: Berlintől két évre
június 17th, 2010 at 22:23imádni való, bájos, szenzációs írás! Bárcsak nekem is ennyi energiám és türelmem lenne támogatni a párom! gratulálok, Judit!
MTV: Aranykönyves lett Terézanyu megálmodója
május 27th, 2010 at 21:03Gratulaaaa! Hajrá és csak így tovább Aranyanyu!
Mit eszünk a svédeken?
március 16th, 2010 at 22:11hehe, Ágica, most írtad le a legklasszabb téli napot: kis kör az Ikeában- mondjuk a az étterem részben tett nagy pihenővel, egy jó szaunázás, aztán betenni az abba cd-t és közben Larssont olvasni!!!!
Mit eszünk a svédeken?
február 26th, 2010 at 11:53nem vagyok egy nagy krimi rajongó, eddig alig fordult meg a kezemben a fent említett íróktól könyv, de ha igen, azt villámgyorsan végigolvastam. dehát így az igazi, nem? amikor 2-3 nap teljes szabadidejében (alvás és evés rovására) olvasunk
Gouranga
február 16th, 2010 at 21:21amikor nem adok, nekem van lelkiismeret-furdalásom.. viszont más tészta a virágot, meg petrezselyem csokrot áruló nénike, vagy a furulyán játszó srác a nyugatinál.
Viszketek, vagy amit akarok
február 10th, 2010 at 21:33kőkemény.. A “trükk”, hogy valakibe/valamibe nem szabad túl korán beleélni magam, viszont tudnom kell, hogy kiben/miben hihetek. az első esetben nagyot koppanok, a másodikban meg sokat vesztek ha késik a megvilágosodás
Boldog kilók klubja
február 10th, 2010 at 21:22bizony az önismeret egy dolog (hosszú tanulási folytamat), de az önmegszeretés egy másik (még nagyobb és hosszabb feladat). Sok “Jenő”, Barát és süti kellett hozzá, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalásom és ne ‘bűnözésként’ gondoljak a mi BKK találkozónkra. Végül is miért kellene olyan plasztik vagy nemplasztik nőkhöz mérnek magam, akinek a külseje a megélhetése?
Síre magyar!
január 27th, 2010 at 16:08eSGé, nekem csak most esett le a “Π-sí” ahogy írtad..
D
A tükör, ha nő
január 27th, 2010 at 16:06csatlakozom, én is szimatolok a levegőbe és igaz hogy nincs itt, de érzem az illatát
) én abba a csoportba tartozom, aki szereti a borostát. jóláll neki és az érintése ahogy a nyakamhoz simul és csókot ad..
m1: Ma Reggel
január 13th, 2010 at 22:31Nagyon nagyon tetszik és örülök neki, hogy a sajtómegjelenéseidben beszélsz az írás és az önismeret kapcsolatáról. Ezt saját magamon érzem- akár mérgemben vagy örömömben papírt ragadok, mindenképpen eljutok A-ból B-be, még akkor is, ha eszem ágában sincs ezt tenni : o) sokaknak használna a frusztráció levezetésében, hogy rájöjjünk, hogy bajunk van, hogy mi az, és min akarunk változtatni. Csakhogy nehéz időt találni rá- ha pedig fejben ‘írok’ a BKV-n (amikor nem sztrájkol) abból könnyen bambulás lesz vagy bevásárlólista…
Síre magyar!
január 13th, 2010 at 13:27végig hangosan nevetve olvastam, szuper, Zsuzsi!!
)
annyira, hogy egyenesen kedvem támadt nekem is síelni, pedig még életemben nem volt a lábamon léc. de be kell bizonyítani, hogy megvan bennem az ehhez a sporthoz nélkülözhetetlen humorérzék&önirónia, hogy magamon (is) tudjak nevetni. mi több, elkezdtem síutakat nézni, ami, így egy órás webszörf után bevallva, nem a leghatékonyabb a vizsgaidőszakban. hmm. nem maradt más mint kislattyogni a konyhába, benyomni egy fitnesz-disznót és folytatni a tanulást. németet. hogy tudjak a síoktatóval kommunikálni.